Gyakran halljuk, hogy a jóllétünk és a teljesítményünk szempontjából is mennyire fontos, hogy meg tudjuk élni a pillanatot, vagyis tényleg abban legyünk, amit csinálunk. Nekünk, kutyásoknak van egy kiváló gyakorló terepünk, a kutyaiskola. Mit lehet itt tetten érni?

Amikor a kutyáddal foglalkozol, figyelsz a kapacitásokra. Tudod, hogy ha túltolod, az nem tesz jót sem az eb teljesítményének, sem a motivációjának. És mi a helyzet a te hatékonyságoddal? Ugyanazok az elvek működnek saját magad kapcsán is! Mik ezek pontosan?

Amikor épp valami szuper dolog történik, elég egyetlen jól irányzott kérdés ahhoz, hogy tönkretedd az egészet. És ez kiválóan működik saját magad és mások kapcsán is. Hogyan kerülheted el, hogy biztos kezű örömgyilkossá válj? Válasz a videóban!

„Kiszúrásból csinálta, tudom...” Biztosan a te fejedben is megfordult már ilyesmi, amikor az eb valami disznóságot követett el. De valószínűleg nem kezded el egy kutya viselkedési problémáját arra a feltételezésre alapozva kezelni, hogy pusztán rosszindulat van a hátterében. És vajon szoktál-e mégis így reagálni, ha emberekről, mondjuk a kollégáidról van szó?

Egy mentvény vajon maga mögött hagyhatja a nehéz sorsot, és bízhat újra a világban? Kutyásként azt mondod, valószínűleg, sőt talán azt, hogy persze. Legfeljebb munkás lesz, meg sokáig tart. És mi köze ennek a te életedhez?

„Kacagj a veszély arcába!” mondják, amikor bátorítani akarnak valakit. Vajon mennyire bátor kinevetni vagy inkább csak egy félmosolyt megereszteni annak kapcsán, amin igazából változtatni kellene?

A második évadba lépett a vlog, aminek kapcsán felmerült bennem, hogy lehet, hogy jobb lenne abbahagyni az egészet. Mi miatt? És mi lesz a vloggal? A videóból kiderül!

Persze, biztos láttad, sőt lehet, hogy még a napszemüvegedet is feltetted. De tényleg észrevetted, vagy ez is csak eltelt, mint bármelyik másik nap? És vajon mit tudhatsz meg a válaszodból a jólléted kapcsán általában?

Amikor a saját kutyás és nem kutyás viselkedésünkről döntünk, tudatosan vagy sem, gyakran veszünk példát valamilyen csoportról. Azt csináljuk – vagy éppen nem csináljuk –, amit ők. Lehet, hogy ez többet árt, mint gondolnád?

Még akkor is, ha egyáltalán nem ez a cél. Kikkel lehet ilyenkor összeakadni? És hogyan kapcsolódhat mindez a személyes fejlődésedhez?