„Kacagj a veszély arcába!” mondják, amikor bátorítani akarnak valakit. Vajon mennyire bátor kinevetni vagy inkább csak egy félmosolyt megereszteni annak kapcsán, amin igazából változtatni kellene?
Számos olyan – egyébként viccesnek szánt – fénykép kering a közösségi oldalakon, amin kicsit sem pozitív dolgok szerepelnek: lakás, amit lebontott az unatkozó kutya, emberek, akik utálják a munkájukat és emiatt a hétfőt vagy éppen képtelenek rendben tartani az energiájukat, és mindig holt fáradtak. Mi a jellemző felhívás ezek kapcsán? Tegye fel a kezét, aki szintén ebben van. Aki tud kapcsolódni, nevet egy jót, vagy csak megereszt egy félmosolyt, felteszi a kezét, vagyis nyom egy like-ot.
Mi történik ilyenkor? Be lehet zsebelni egy kevés jó érzést azzal kapcsolatban, hogy más is ugyanígy van a dologgal. Igény esetén további jó érzés gyűjthető, ha az ember kellően jelentősnek érzi magát attól, hogy mekkora lúzer. És emellett minden marad a régiben: neveletlen kutya, elakadás a karrierben, nehézségek a személyes energiamenedzsment terén.
Minek kellene történnie? Felismerésnek, változásnak. Nem elég azt kérdezni, hogy ki van ugyanebben. Az értelmes kérdés az, hogy hogyan fogunk kimászni ebből. Mihez kezdünk a kutyáink viselkedésével, a karrierünkkel vagy az energiánkkal. Az nem visz előre, hogy sokan nevetgélünk együtt azon, amin egyébként lehetne változtatni, ha akarnánk és erőfeszítést tennénk bele.
Szóval ha legközelebb belefutsz egy ilyen képbe, és azt érzed, hogy bizony szívesen felteszed a kezed, vedd észre a mélyebb üzenetet is. Lehet, hogy itt igazából nem is mosolyogni, hanem változtatni kellene?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
