Amikor értelmezzük, amit a másik mond, hajlamosak vagyunk a saját szemszögünkből nézni a dolgokat. Ez pedig a félreértések melegágya. A példa és a megoldás eszközei egy rövidke kutyás történetben.

Ó, édesem... Apája, teljesen félreértettük a Kiskutyát, ennek pisilni kell...! – mondtam tegnap éjfél tájban, miközben a homlokomat csapkodva másztam ki az ágyból kiengedni Sage-et pisilni.

Mert ő bizony nem aludni jött be a hálóba ám...

Íme a háttér.

Amire mi gondoltunk: A hol is aludjak-körök.

Általában én megyek korábban aludni, és a két kutya jellemzően bejön velem a hálóba. Elalvás előtt egy kis kutyafül vakarás, feltétlenül szükséges. Aztán valamikor később visszamennek a páromhoz a nappaliba – a kutyaágyon mégis kényelmesebb, mint a hálóban a földön. Villanyoltáskor Sage újfent kutyagol a hálóba, hogy utána visszamenjen Skillhez a kutyaágyra. Ez történt tegnap is: háló, nappali, háló, nappali.

Ami a zavart okozta: hogy amikor már nem kellett volna, akkor háló újra, ráadásul a párom oldalára.

Mert ami valójában történt: Engedjetek ki pisilni légyszi...!

Adott volt egy kilenc hetes kutyababa – Sage –, és a szobatisztaság kihívás. Nappal egyszerűen ment, mert ébren voltunk, ő pedig szem előtt, így kellő gyakorisággal kocoghattunk a kertbe pisit intézni. Fejtörést kezdetben az éjszaka okozott: mihez kezdjünk azzal, hogy alszunk? A kölyök becuccolt a szobakennelbe, én kiköltöztem hozzá a nappaliba a kanapéra, és szorgalmasan keltem órára pisiltetni. Először másfél óránként, aztán néhány nap múlva csak kettőnként.

Nappal jött a nagy felismerés: amikor menni kell, a kiskutya jelez. Odaül a teraszajtóba, és szól. Ha épp a kennelkéjében pihizik, ott szól. Innen csak egy további lépés volt arra rájönni egy délutáni alvás során, hogy ha szól, én fel is ébredek. És innentől nyugodtan száműzhettük az órát. Azóta már nem használjuk a kennelt, de az megmaradt, hogy szól. Ha lefekvés előtt nem ér át a vacsi, így nem intéződik a dolog nap végén, akkor bizony hajnal három körül jelentkezik.

De mégis, hogy keveredett össze tegnap a hol is aludjak-kérdéskör azzal, hogy valaki engedje ki a kiskutyát pisilni? Mindenki a saját moziját nézte: mi azt, hogy szép álmokat mindenkinek, Sage azt, hogy ki kell menni. Az eb innen kommunikált, mi pedig onnan értelmeztük.

És ez egyáltalán nem egyedi eset és nem is speciálisan kutyás dolog – ez a félreértések melegágya. Mindenki adottnak veszi, hogy a másik ott tart gondolatban, megértésben, ahol ő. Ami persze sosincs így, mert nem tudjuk egyformán látni a világot – legfeljebb törekedhetünk rá, hogy lássuk hasonlóan.

Mit tehetünk ennek érdekében? Egyrészt azt, amit Sage csinált: ha egyszer nem ért célt – nálam –, próbálta újra, a páromnál. Másrészt azt is, amit én csináltam: akartam valóban megérteni őt, és végigfuttattam, hogy milyen más lehetséges értelmezése van a helyzetnek.

Vajon te milyen kapcsolatodban szoktál rászaladni arra, hogy „az egyik fél innen kommunikál, a másik onnan értelmezi”? És hogyan tudod legközelebb jobban csinálni?  

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!