Amikor a saját teljesítményed megítéléséről van szó, biztos szoktál lenni magadban. Tudod, hogy jó volt-e vagy sem. Lehet, hogy ez mégsem ennyire egyértelmű? Mikor érdemes különösen figyelned?
Tudod, vagy gondolod? – sokszor hallották ezt a kérdést a csapattagok egy vezető kollégámtól. Azt a tudatosságot szerette volna fejleszteni vele az emberekben, hogy mire alapozzák a véleményüket és a javaslataikat.
- Az ügyfél utálta a prezentációt, ezért...
- Tudod, vagy gondolod, hogy utálta?
- Igazából nem beszéltem vele azóta, nekem nem tetszett, szerintem bénák voltunk...
- Szóval inkább gondolod.
Sokszor az vitt előre, hogy a „gondoljuk”-ból csináljunk tudást, máskor pedig az, hogy álljunk bele, hogy a szakértői becslésünk, sőt a megérzéseink alapján megyünk, mert egyszerűen nem lehet kivenni a bizonytalanságot a képből.
Azt gondolnánk, hogy van egy terület, ahol biztosan nincsen helye a Tudod, vagy gondolod?-kérdésnek, ez pedig a saját teljesítményünk. Persze, hogy tudjuk, hogy hogy ment valami...!
Honnan vesszük ezt a tudást? Érezzük...
És itt érdemes óvatosnak lenni. Mert azt, hogy milyen érzések alakulnak ki bennünk egy helyzet kapcsán, egy csomó minden befolyásolja. Néhány hete történt velünk, hogy egy zúzós hét vasárnap délutánján hulla fáradtan és éhesen álltam neki gyakorolni valami meglehetősen újat. Tragédia volt, nekem elhiheted. Béna voltam én, amire rácsatlakozott a kutya, és szétesett az egész.
Ami utána óriás felismeréseket hozott, hogy visszanéztem a videót. Nem véletlenül mondják, hogy amikor csak lehetőséged van rá, vedd fel az edzéseiteket.
El voltam szánva rá, hogy szembesülök a rémséggel magával – aztán láttam egy egészen használható teljesítményt. Nem volt tökéletes – ezért járunk edzeni, vagy mi – de semmi dráma nem volt látható, sőt.
Akkor mi is történt itt? Utólag összerakva az, hogy az én közel sem ideális állapotom erősen kihatott arra, hogy hogyan éltem meg a gyakorlást: erőlködtem fizikailag az éhségtől, és kellemesen ingerlékeny voltam a fáradtságtól. És a saját megélésemet egyenlővé tettem a teljesítményünkkel. Nem éreztem jól magam benne = pocsék volt az egész.
És itt érünk vissza a kérdéshez: Tudod, vagy gondolod? A saját megélésed egy fontos darabja a valóságnak, de csak egy. Amennyire csak lehetséges, kezeld is így. Vedd észre, hogy nem voltál jól a helyzetben, és emellett törekedj rá, hogy szerezz minél több más inputot. Ott lehet a videó, vagy a többiek visszajelzése. „Nem voltam jól ebben a helyzetben. Te hogy láttad kívülről?” Ha magadnak kell összeraknod a teljesebb képet, kérdezd meg magadtól, hogy a saját megéléseden kívül mit tudtál még tetten érni, ami azt bizonyítja, hogy nem volt jó az egész?
Amikor a saját teljesítményetekről van szó, és épp nem vagy elégedett, jusson eszedbe a Tudod, vagy gondolod? kérdés! Törekedj rá, hogy minél inkább tudásból, mint egyoldalú megélésből hozz döntéseket a további lépéseid kapcsán!
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
