Ha kölyökkutyát nevelsz, imádod nézni, mert nagyon cuki. Emellett azt is tapasztalod, hogy hihetetlen sebességgel változik. Az, ahogyan a kiskutyás időszakot megéled, sokat taníthat az élethez való általános hozzáállásodról! Hogy jönnek a kölykök a tudatos jelenléthez?

Sage ma pontosan 7 hónapos, és 149 napja van nálunk. Ezalatt egy apró zsebegérből csini növendék lett. Hazafelé a kocsiban az egész feje elfért a tenyeremben, most már a pofája is kilóg belőle – kellett a hely a marketing protkónak. (Azzal együtt, hogy leváltotta a fogait, rászokott a lihegésre, így azzal szoktunk viccelni, hogy mutogatja a csodaszép, új fogsorát.)

Érik a viselkedése, folyamatosan bomlik ki a személyisége is. Az első napokban mindent vitt, amit csak meg tudott fogni – legalább valamennyire –, de akkor még nem mutatta például a bányászati érdeklődését. Tegnap a fekvő Skill háta felett állva ásta az aktuális gödröt – attól, hogy a haverja belefeküdt, lehet azt még mélyíteni. Ő, aki még mindig hajlamos helyből felszállni, ha az utcán kutyát lát, már tud csoportban dolgozni, és a feladat időnként póráz nélkül is érdekesebb, mint a többiek.

Nem csodálkozol rajta, hogy rengeteg részletet tudok a kölyökről. Kutyásként egyszerűen hozzá vagyunk szokva, hogy megfigyeljük őket. Persze, tagadhatatlanul ott van, hogy cukik, és néha az is, hogy nem akarunk hinni a szemünknek. (Miért ás a haverja felett...?)

De van valami, ami ennél meghatározóbb.

Tudjuk, hogy csak abban a pillanatban olyanok, amilyennek akkor látjuk őket. A kölyköknél annyira szembetűnő a folyamatos változás, hogy ez különös erővel irányítja a figyelmünket a mostra. Nem csak estétől reggelig tudnak megnőni – ez már-már alap, – de egy nagyobb alvás alatt is képesek alakulni.

Így valahogy könnyebb találkozni a jelen pillanat valóságosságával. Mindig az a mi kutyánk, akit a mostban látunk. Van egy élményünk arról, amilyen korábban volt, és talán valami halvány sejtésünk arról is, amilyen lesz. De a csodálatunk az adott pillanatnak szól – mindig annak, ami most van.

Nagyon szeretjük ezt a megélést. Jól esik összehangolódni azzal, ami most van, elmélyülni benne, rátámaszkodni, és ezen keresztül rácsodálkozni. És ugyanígy hat az élet bármely területén, ha a figyelmünket ennyire erősen a jelenre irányítjuk. Lehalkítjuk a múltat és a jövőt, és engedjük jelentőssé válni az adott pillanatot – ugyanis ez az, ami ténylegesen van.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!