A kutyákról tudjuk, hogy a körülmények megváltozása kihathat a viselkedésükre is. Amikor ilyesmivel találkozunk, igyekszünk megérteni a történéseket és a reakciójukat. De vajon használjuk-e ugyanezt a megértést önmagunkkal kapcsolatban is?

Tudjuk, hogy a kutyák kiegyensúlyozottságához szükség van rendszerre, kiszámíthatóságra az életükben. Éppen emiatt van, hogy amikor valamilyen furcsa viselkedésváltozást tapasztalunk, az egészségügyi gondok kizárása után rögtön a körülmények felé fordítjuk a figyelmünket. Megváltozott körülötte valami? – tesszük fel a kérdést magunknak. Bővült a család körülötte, vagy esetleg pont, hogy kikerült valaki a rendszerből? Átalakult az időbeosztás, a napirend? Elköltözött? Érte valamilyen megrázkódtatás?

Ha a válaszunk egy vagy több kérdésre igen, rögtön felébred bennünk egyfajta megértés. A megváltozott viselkedést a körülményekre adott válasznak tekintjük. És mint ilyet rögtön tudjuk átmenetinek látni – „kell neki egy kis idő, amíg visszazökken” –, és elmúlik az instant „mindent kezdhetünk elölről” illetve „most azonnal máshogy kell csinálnunk” érzésünk.

Mi miatt érdekes ez a kutyanevelésen túl? Mert a körülmények változása hasonlóan tud hatni az emberek esetében is. Általában ezen sem szokott meglepődni senki, tapasztalatból tudjuk, hogy így van. Amiről azonban gyakran leesik a figyelem, hogy ezzel mindenki saját maga is így működik.

Skill, a mosolygó éjjeli lámpa

Vegyünk példának engem, én most elég jó kiképzést kapok ebből: Hétfőn Skillt váratlanul újra meg kellett műteni. Mondhatni, már rutinosak vagyunk az ilyesmiben, csak vele ez a negyedik ilyen körünk. De ez azért arra pont elég volt, hogy megváltoztassa az összes, amúgy is elég ingatag rutinunkat. Ingatag? Persze, hiszen ahogy Sage nő fel, folyamatosan változik a közös életünk. Mi más? Más gyógyszerek más ritmusban, szigorú mozgáskorlátozás, csizma, amiben nem tudja piszkálni a varratokat. Hétfőtől csütörtök délutánig, amikor is lejön a kötés, jön a sebvédelem és a tölcsér. Pénteken angolóra van, ami eddig mindig hétfőn volt. De péntek reggel itt a kutyakaja rendezés is, csakhogy Skill a műtét miatt mást és kevesebbet eszik, mint szokott. Újra excel alapján pakolhatom szét a kutyakaját...

Hogyan hatott rám ez az egész? Csütörtök este egy pillanatra őszintén nem értettem, hogy mi miatt vagyok zaklatott és fáradt. Amint elkezdtem figyelni arra, hogy miben vagyok, rájöttem, hogy pont az van velem, ami a kutyáknál is előállítja a furcsa viselkedéseket: összeborult a rendszer körülöttem egy csepp megrázkódtatás után. Bemész az állatorvoshoz egy kisebb beavatkozás miatt, és kijössz egy nagyobb műtét hírével...

Mihez kezdtem vele? Elővettem azt a megértést, amit a kutyáknál is használni szoktunk. „Kell egy kis idő, hogy helyrerázódjak.” És ez segített abban, hogy megengedőbb legyek magammal: igen, el fogok felejteni dolgokat, nem, nem most fogom a munkámban feltétlenül megváltani a világot, és az agility pályán sem fogok Sage-dzsel rövidtávon csodát tenni. De át fogunk jutni ezen, és vissza fogunk találni a saját kerékvágásunkhoz.

Vidd el azt kérlek ebből a történetből, hogy a körülmények változása bizony rád is hatással van, és neked is szükséged lehet arra a megértésre, amit kutyák felé tanúsítasz.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!