Időnként pontosan tudod, hogy mit kellene tenned egy-egy témában, és mégsem csinálod. Igen, akár a kutyázásban is. Ez teljesen rendben lehet, ha nem tolod rá mindenfélére a felelősséget. Mik jöhetnek szóba? És mi a baj velük?

Röviden:

Időnként előfordul, hogy az emberek menet közben elvesztik a lelkesedésüket valamivel kapcsolatban, mert egyszerűen téves elvárásaik vannak a folyamattal szemben. Sokszor azonban pontosan tudják, hogy mit kellene csinálni, és mégsem teszik. Mit csinálnak helyette?

• Gyakran valamilyen jelzőt aggatnak magukra ezzel kapcsolatban, ami megmagyarázza a dolgot. Csakhogy az elme szeret az ilyen címkékkel összhangban cselekedni, vagyis érvényre juttatja őket a viselkedésben.
• Vagy a külső körülményeket okolják – ezzel átengedve nekik az irányítást és az esetleges változás lehetőségét.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha nem csinálsz valamit, vállald fel ennek a felelősségét – azért, hogy egyszer meggondolhasd magad, ha szeretnéd! 

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Korábban foglalkoztunk már azzal a témával, hogy hogyan lehet félrevezető az, amikor kiemelkedő eredményekről olvasol, vagy arról látsz egy videót, amikor ezekről mesél valaki. Ilyenkor a keretek mindig limitáltak, nem lehet akármennyit írni, vagy nem lehet egy videó végtelenül hosszú, és ezért nagyon sokszor az történik, hogy magáról a folyamatról sokkal szó esik, mint arról az eredményről, amit ennek a folyamatnak a révén elért valaki.

Ebből viszont könnyen kialakul az emberben az a benyomás, hogy az eredmények az egyik pillanatról a másikra jönnek. És mivel nem látja azt a folyamatot, ami elvezetett a kiindulópontból magáig az eredményig, csalódott lesz, ha nála nem ez történik. Persze senkinél nem úgy volt az, hogy egyik napról a másikra tudott a kutyája helyben maradni, vagy egyik napról a másikra tudott félmaratont futni, vagy egyik napról a másikra készen volt rá, hogy otthagyja a nagyvállalati karrierjét, és egy sikeres üzletet vezessen. Hanem ezek mind-mind-mind folyamatok voltak. És a csalódásnak nagyon gyakran az a forrása, hogy mivel az emberek nem látják ezt a folyamatot akkor, amikor belevágnak valamibe, lassabban jönnek az eredmények, mint ahogy ők azt elképzelték – mert ők azt gondolták, hogy az eredmények majd instant meg fognak érkezni. És így el tud menni a lelkesedés.

Van annak egy másik útjai is, ahogyan az ember rossz helyzetbe tudja hozni magát ilyen területen, és ez érdekes módon akkor van, amikor pontosan tudod, hogy mit kéne csinálni. Lásd például nálam: Van egy szomszédom, akinek egy gyönyörű kertje van, tényleg, emelem kalapomat. Bizonyos szempontból azt mondom, hogy bárcsak nekem is ilyen kertem lenne. És még azt is pontosan látom, hogy a jóember ezt mennyi munkával, odafigyeléssel és szeretettel éri el. És mindentől függetlenül én úgy vagyok vele, hogy nekem ez a csodálatos kert annyira nem fontos, hogy belefektessem azt a munkát, amivel lehetne nekem is ilyen. De én ezt úgy fogalmazom meg saját magamnak, hogy én úgy döntöttem, hogy én másra fogom használni az időmet meg az energiámat, nem fogok kertészkedni.

Én azt gondolom, hogy ez az előrevivő megközelítés ebben a dologban, pedig nagyon gyakran nem ez történik. A kutyaiskolában nagyon gyakran hallom azt, hogy „Hát, én sose tudom megjegyezni a pályát...! Ja, hát hogy azok, akik meg tudták jegyezni a pályát, odafigyeltek, amikor a feladat kiadásra került, én meg háttal álltam és beszélgettem...? Az nem baj – vagyis nem csináltam meg azt, amivel ez járna –, de én nem vagyok rá képes!”

Az egyik nagyon fontos dolog ezen a téren az, hogy tudjuk, hogy valamivel kapcsolatban mit kellene csinálni – és ez nagyon gyakran így van: tudjuk, hogy hogyan kéne egészségesen élni, nagyon sokszor tudjuk, hogy milyen lépéseket kéne tenni egy vállalkozásban ahhoz, hogy az jobban menjen, tudjuk, hogy mit kéne csinálnunk a kutyánkkal –, és nem csináljuk. És ez bizonyos szintig rendben van – hogyha ezért mi felvállaljuk a felelősséget, és azt mondjuk, hogy ez nekünk nem annyira fontos, és ezért úgy döntünk, hogy ezt nem csináljuk.

Két irányba lehet ebből kilépni:

Címkék: Az egyik az az, hogy „mert én ezt nem tudom!” Nagyon gyakran ezt valamilyen jelzővel is ellátjuk: hogy azért nem, mert én ilyen meg olyan vagyok. „Én ilyen szétszórt vagyok, ezért nem tudom megjegyezni a pályát...” – hallom sokszor a kutyásaimtól. És ez azért nagyon veszélyes, mert az emberi elme egyik működési sajátossága az, hogy mindent – és nem csak pozitív dolgokat, sőt... – hajlamos azért elkövetni, hogy összhangban lássa magát azzal a képpel, amit kialakított magáról.
Tehát ha kellően sokat mondogatod magadnak, hogy te szétszórt vagy, akkor azért, hogy az elméd összhangban érezze magát ezzel a képpel, el fogsz kezdeni így viselkedni! Vagyis ha nem csinálsz valamit, akkor ezt ne fogd rá arra, hogy te ilyen vagy olyan vagy, hanem mondd azt, hogy neked jobban esett háttal állni a feladatkiadás alatt, és beszélgetni, mint odafigyelni éppen akkor. És semmi gond, majd legfeljebb az edződ elmondja még egyszer...

Körülmények áldozata: A másik, hogy nem mindenféle címkéket aggatsz magadra, hanem azt mondod, hogy a körülmények áldozata vagy. „Nekem nincs szép kertem, mert nem engedhetem meg magamnak emiatt meg amiatt...” És ezzel meg az van, hogy ha a külső környezettel magyarázod meg azt, hogy miért nem csinálsz valamit, akkor odaadod az irányítást a külső tényezőknek.
Mert amíg az van, hogy "én azt döntöttem, hogy én ezt nem csinálom", ez magában hordozza azt, hogy én egyszer csak dönthetek úgy, hogy mégis megjött a kertészkedhetnékem, és el fogok kezdeni foglalkozni vele, és nekem is lesz olyan csodaszép kertem. De ha odaadtam az irányítást a külső körülményeknek, vagyis az van, hogy "én nem is tehetem meg, hogy csinálom, amit egyébként nem csinálok", akkor nem rajtam múlik, hogy valaha ezek a dolgok megváltoznak-e, és nekem lesz-e lehetőségem ebbe belekezdeni.

Így nagyon-nagyon fontos bármi esetében, hogy ha éppen nem csinálod, akkor tartsd magadnál a döntést és a felelősséget ezzel kapcsolatban! Ne engedd meg a magadra aggatott címkéknek, hogy átvegyék az irányítást a viselkedésed fölött, mert akkor hosszú távon sem fogod csinálni! Mert aki például most „szétszórt”, azt az elméje abban fogja tartani, hogy ő „szétszórt”. És ne add oda a az irányítást a külső körülményeknek se, mert akkor meg kvázi a jó szerencsére bízod azt, hogy neked lehessen lehetőséged egyszer változtatni ezen az egészen. Tehát ha valamit nem csinálsz, akkor vállald fel ennek a felelősségét – annak érdekében, hogy egyszer meggondolhasd magad, ha szeretnéd!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!