A legtöbb kutyásnak vannak rutin útvonalai. Arra biztosan jók, hogy kipipálhatóak velük a séták, de vajon hogyan járulhatnak hozzá a saját belső stabilitásod erősítéséhez?

- Tegnap ugye még nem voltak itt a földön ezek az apró sárga levelek? – kérdeztem a páromtól, amikor legutóbb végigsétáltunk a szokásos erdei útvonalunkon.
- De, itt voltak, csak egészen mások voltak a fények, ezért nem figyeltél fel rájuk. – mondta ő, aki fotós szemmel nézi a világot, és ezért egészen más dolgokat vesz észre, mint én.
- Érdekes, hogy mennyit változik napról napra... – méláztam rajta félhangosan.

A legtöbb kutyásnak vannak rutin sétaútvonalai. Megfelelő hosszúságúak, megfelelően érdekesek, vagy csak éppen ez az, ami elérhető. Megyünk, akár naponta többször is, ugyanarra. A kutyánk mindig feltérképez mindent, amit mi hajlamosak vagyunk némi értetlen csodálattal nézni. Mert kézenfekvő azt gondolni, hogy a rutin útvonal mindig ugyanolyan, és ezért nem is érdemel figyelmet.

Pedig a megszokottra, a látszólag ugyanolyanra irányítani a figyelmedet feltárja előtted az élet valódi gazdagságát és sokszínűségét. Ez az, amin keresztül beleérkezhetsz a jelenbe, és megtalálhatod a stabilitásodat akkor is, amikor minden gyors és változékony körülötted.

Ha megszólít ez a dolog, kísérletezz!

Mi mindenhez kapcsolódhatsz? Ott vannak

• a fények és árnyékok
• a színek
• a hangok és a köztük lévő csend
• a hőmérséklet és a levegő milyensége – milyen a köd, a szél vagy éppen a verőfényes napsütés
• az újdonságok – ami megjelent és ami eltűnt
• az apróságok, amiket nyugtázol, ahogy elhaladsz mellettük

Mind-mind arra vár, hogy észre vedd, és így a valóságod, a jelenléted részévé váljon. Engedd meg, és figyeld meg a hatást!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!