Mennyire vagy képben az elvárásokkal, amik a kutyás mindennapjaidat meghatározzák? És vajon mi van akkor, ha az élet hatványozottan szembeállít ezekkel?

Mindenkiben él egy kép arról, hogy milyen kutyát tartani: milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár ez, és mi várható el egy kutyától.  Mindez hatással van arra, hogy ténylegesen mi történik a mindennapokban, hogyan viselkedik a gazdi és a kutya, illetve hogyan alakul kettőjük kapcsolata. Mivel az előzetes elképzeléseink mentén értékeljük a tapasztalatainkat, ez alapján tartjuk a kutyát illetve kettőnk kapcsolatát is jónak vagy éppen problémásnak.

És akkor még nem beszéltünk a váratlan fordulatokról, amikor az élet hirtelen megváltozik, például mint nálunk, egy egészségügyi probléma hatására. Skill a rengeteg ízületi gond tetejébe a közelmúltban beújított egy térdszalag szakadást, ami műtéttel és az azt követő lábadozással jár. Ilyenkor az ember többek közt hatványozottan szembe kerül a saját elvárásaival, ezért jó képben lenni vele, hogy hogyan lehet kezelni őket.

Jól fogjuk érezni magunkat, ha a valóság összhangban van az elképzeléseinkkel, vagy esetleg túl is szárnyalja azt. Én például meghatottan néztem a tölcsért, ami 7 nap viselés után lényegében újszerű állapotban van. Az eddigi tapasztalataim alapján arra tettem fogadásokat, hogy kibírja-e majd egyben az első napot...

Mi történik, ha a tapasztalataink nem igazolják az elvárásainkat? Lehet motiváló: „még nem az igazi, de a jó úton vagyunk”. Szeretném elérni, hogy Skill ne próbáljon itthon lépcsőzni, ha már készült neki rámpa. Felfelé már közepes megbízhatósággal működik. De az is előfordulhat, hogy csalódottnak és elkeseredettnek érezzük magunkat, „de hát ez nem is olyan”. Mint például én és a kötözés: most már tudom, hogy egy térden lényegesen furább egy varrat, mint egy gerincen, tehát kétszer simán megőszültem, mire sikerült újra beragasztanom azt a lábat...

Amikor rosszul érzed magad egy helyzet kapcsán: jusson eszedbe, hogy három irány áll előtted:

• Hibáztathatsz valakit a dolgokért: Magadat, a kutyát, a körülményeket. A hibáztatás nem jó alap a változásokhoz, hiszen gondolatban tehetetlennek állítod be saját magadat.
• Változtathatsz a valóságon: Változtathatsz az életmódotokon, tanulhatsz a kutyázásról, igénybe vehetsz segítséget.
• Változtathatsz az elképzeléseiden: Ha tudatosítod magadban az elvárásaidat, eldöntheted, hogy valóban a javatokat szolgálják-e. Vajon csak azért akarod Brúnót az anyósülés előtt utaztatni, mert a nagybátyád kutyája is mindig ott ült?

Téged milyen elvárások vezetnek a kutyázásban? Ezek mennyire állnak összhangban a valóságoddal?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!