Az új év sokaknak szól a fejlődési, tanulási célok kitűzéséről, felülvizsgálatáról. Ennek kapcsán különösen aktuális a kérdés, hogy vajon meddig érdemes valakitől tanulnod. Íme 4 szempont, amit érdemes figyelembe venned!

Amikor valami új elsajátításába fogunk, vagy elhatározzuk, hogy valamilyen témában fejleszteni fogjuk magunkat, jó esetben alaposan körbejárjuk, hogy kivel tesszük ezt, vagyis kitől tanulunk. (Erről a témáról itt is olvashatsz bővebben.) De mi a helyzet akkor, amikor már egy ideje zajlik a közös munka valakivel?

Azt tapasztalom, hogy ez a kérdés sokkal kisebb figyelmet kap még annak ellenére is, hogy sok feszültség származhat belőle. Íme 4 szempont, amit érdemes figyelembe venned:

1. Jó úton jársz? Más szóval az a kérdés, hogy hogy haladsz. Mennyire tapasztalod azt, hogy léptél előre, hogy közelebb vagy az elképzelt célodhoz? Ez ugye rajtad is múlik – nem feltétlenül a tehetségeden, de a befektetett munkádon mindenképp. Éppen ezért az is lényeges, hogy vajon megkapod-e a szükséges visszajelzést az erőfeszítéseid kapcsán.

2. Passzoltok egymáshoz? Lényeges, hogy nem mindenki tud, illetve teheti meg, hogy a teljes utadon kísér. Van, aki abban jó, hogy leteszi az alapokat, vagyis kezdőkkel dolgozik, másnak a nüanszok finomítása vagy a verseny felkészítés megy igazán. Emellett bizonyos esetekben az egyes szintekkel végzett munka különböző képzettséghez, jogosítványokhoz van kötve. Így azt is érdemes megnézni, hogy passzol-e az, amit ő tud adni ahhoz, amire neked van szükséged.

3. Milyen az élmény? Mindenkinek megvan a maga stílusa és a bevett eszköztára, amit a fejlesztői munkája során használ. Saját tapasztalatból tudom, hogy pont emiatt mennyi erőfeszítést kell tenni abba, hogy az ember meg tudjon újulni, és így folyamatos változatosságot tudjon biztosítani az ügyfeleinek. Ha ez hiányzik, elképzelhető, hogy haladsz előre, és még a szintetek is passzol, csak már kezded unni a dolgot. És ez a motivációdat sodorhatja veszélybe.

4. Mennyire vagy őszinte magadhoz? Nem arról van szó, hogy szándékosan el akarnád ferdíteni a valóságot, hanem hogy képbe kerül az „udvariassági és jaj, de kínos” faktor. Sokszor találkozom vele, hogy az emberek azért nem mennek másik szakemberhez, mert udvariatlanságnak, sőt, akár árulásnak érzik a jelenlegivel szemben. Játszik a „nem hagyhatom el”. Mások inkább nem váltanak, mert nem szeretnék bevállalni a kellemetlennek vélt beszélgetést, vagy azt, hogy ha szó nélkül lelépnek, mégis valahogy kiderül a dolog. Én abban hiszek, hogy egy szakembert az is minősít, hogy hogyan lehet továbbmenni tőle – főleg, hogy ez gyakran nem is örökre szól. Így érdemes azt is mérlegelned, hogy vajon mennyire csak az tart ott, hogy nem komfortos elköszönni? Ha igen, vegyél egy nagy levegőt, és lépd meg minél hamarabb!

Ne csak akkor fordíts gondot a szakember választásra, amikor valami újba kezdesz! Figyelj oda rá, hogy folyamatosan jó helyen legyél!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!