Coaching két lábon és hat lábon

A kutyád kedvéért megtanulsz új dolgokat. És másért?

2020. január 21. - Nyíri Gabi

dsc_6013_604x330.jpeg

Biztosan veled is előfordult már, hogy nehezen vágtál bele valami teljesen új megtanulásába. Persze amikor olyasmiről volt szó, ami igazán jó a kutyádnak, mégis rászántad magad. Mi az a 3 szemléletbeli dolog, ami megkönnyíti, hogy belekezdj az újdonságokba?

Röviden: 

Ha azt akarod, hogy az újdonságok ne csak álmok maradjanak számodra – vagy azok számára, akikkel dolgozol – helyezd át a figyelmedet

  • A kényelemről az értékekre! Mi miatt fontos az egész?
  • Csak az erősségekről a szükséges készségekre! Mire van szükség hozzá valójában?
  • A hiányról a tanulási képességre! Mi lesz a stratégiád, ami segít ellépni arról a kiinduló pontról, hogy most még nem tudod?

Nézd meg a videót a részletekért, de ha egyszer elszántad magad, hogy belevágsz, ne válj türelmetlenné, és ne akarj mindent egyszerre! Legyen az fontos, hogy igazán jól csináld.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Tapasztaltad már valaha, hogy nehezen vágsz bele egy új dologba, mert úgy érzed, hogy meghaladja a jelenlegi tudásodat vagy egyenesen olyasmi kellene hozzá, amiről fogalmad sincs? Közben meg szeretnéd, mert érzed, hogy jó lenne. De azt is hallottad elégszer, hogy az ember foglalkozzon azzal, amiben jó.

A kutyázásban ez jellemzően úgy jelenik meg, hogy az a bizonyos újdonság a kutyádnak lenne jó, és neked ez fontos. Így voltam én is a juhászokkal. Először a méretbeli sajátosságokhoz kellett fejben felnőnöm: az állatorvosnál egy 30 kilós ebet már nehezen teszek fel egyedül az asztalra, és egy közel egy méter hosszú kutyánál nagyon más ívek működnek az agility pályán, mint például egy törpe uszkárnál.

Az igazi kihívás Elfie-vel és Skillel érkezett, akik imádják az őrző-védő munkát, a szituációs változatát meg pláne. Kevés dolog állt tőlem távolabb ennél, de miattuk azt mondtam, hogy vágjunk bele, és majd menet közben kialakul. Bele kellet erősödni fizikailag is, mert azt a 30 kilót meg kell tartani, és az sem volt hátrány, ha nem kevertem össze lépten-nyomon azt, amit a segédnek kellett mondani. Meddig jutottam el ezen a téren? Egy jó trénerrel mára már kompetens felvezetőnek érzem magam, ami nekem pontosan elég.

A személyes fejlődés hagyományos megközelítésében elég rossz esélyekkel futottam volna az őrző-védő munka terén. A legrosszabb lehetőség, hogy tehetség – tehetségtelenség alapon leírnak: „Nem való az ilyesmi egy törékeny nőnek...!” Az is lehet, hogy puszta jó szándékból és az erősségeimre alapozva inkább visszaterelnek az agility pálya felé: „Abban jó vagy, minek neked akármi más?”

Ez azonban az a mód, ahogyan a legjobban lehet akadályozni az egyéni kiteljesedést. Akkor hogyan érdemes gondolkozni ehelyett? Három jelentős témában kell áthelyezned a figyelmedet – vagy ha másokkal dolgozol, az övékét:

1. A kényelemről az értékekre: Az újdonsággal járó nehézségek önmagukban nem fogják vonzóvá tenni a dolgot. Ha valaki arra koncentrál, hogy valamit nehéz csinálni, vagy hogy az elején nem lesznek látványos sikerei, joggal fogja azt mondani, hogy minek ez a sok macera. Éppen ezért át kell tenni a figyelmet a kényelemről – arról, hogy nincsenek nehézségek – az értékekre, vagyis arra, hogy mi miatt igazán fontos ez az egész. Ha az van a középpontban, hogy ezeket a lépéseket valami lényeges érdekében teszi, mindenki azt fogja mondani, hogy akkor hajrá, csináljuk. Így nyer értelmet a nehézségek felvállalása.

2. Csak az erősségekről a szükséges készségekre: Pusztán az erősségek helyett arra érdemes koncentrálni, hogy mire van szükség valójában az értékekből következő célok eléréséhez. Egy kutyásnak érték, hogy jó életet akar biztosítani az ebnek, és ebből következnek többek közt a tréninghez, sporthoz kapcsolódó célok. Ha azonban azt a megoldást keresed, ami tökéletesen illeszkedik az erősségeidhez, nagyon beszűkíted a saját lehetőségeidet. És vedd komolyan a valójában-részt is! Távolról nézve minden nagyobbnak meg nehezebbnek látszik, mint amilyen valójában. „Ja, hogy a belépő feltétel az őrző-védőbe annyi, hogy kis terpeszben gyökerezzek le a pályába a póráz végén, és minden mást el fog mondani a tréner?” „Ja, hogy úgy vagytok ilyen ügyesek az agility pályán, hogy 3 hónapja jártok hetente egyszer?”

3. A hiányról a tanulási képességre: Vagyis arról, hogy mit nem tudsz arra, hogy meg tudsz tanulni dolgokat, ha akarod. Óriási a különbség aközt, hogy „én ezt nem tudom” és aközt, hogy „én ezt most még nem tudom”. Ha a hiányra figyelsz, azt fogod stabilizálni. Nem tudod, és mitől tudnád. Ha azonban úgy gondolsz erre, mint egy kiinduló állapotra – most még nem –, akkor elkezdhetsz stratégiát építeni arra, hogy hogyan fogod megtanulni. Honnan tudsz erőt meríteni a „most még nem” gondolkodáshoz? Abból, a rengeteg mindenből, amit már most tudsz. Mert jelentem, nem úgy hozott a gólya, hogy ezeket már tudtad.

Ha megvetted a fenti pontokat, és belefogsz abba a bizonyos újdonságba figyelj rá, hogy ne kövesd el a legnagyobb kezdeti hibát. Ne akarj mindent egyszerre! Például minden agility akadályt egyszerre tanítani, minden felvezetési technikával kísérletezni, és eközben még a sebességgel is foglalkozni. Ebből így szétesés lesz, és nem gyors fejlődés. Ha már belekezdtél, legyen stratégiád, akard jól csinálni!

Van valami, amivel már szemezel egy ideje, de nem vágtál bele? Tegyél egy lépést az irányába most rögtön! Vegyél elő egy lapot, és írd fel rá – vagy csak gondold végig –, hogy mi minden miatt fontos neked ez a dolog! Tudd meg, hogy milyen tudásra, készségekre van szükség hozzá valójában! Legyél alapos, és tájékozódj, ne ülj fel a kívülállók felnagyítós naivitásának! így nem lesz olyan távoli és megfoghatatlan az egész, és sokkal jobbak az esélyeid, hogy egy újdonság ne csak álom maradjon számodra!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!