Ha azt akarod, hogy emlékezzenek az üzenetedre, mondd el egy történet formájában! – halljuk gyakran. Sokan azért nem alkalmazzák ezt az eszközt, mert fogalmuk sincs, hogy honnan vehetnének egy jó sztorit. A kutyások helyzeti előnyben vannak ezen a téren! Te bevállalnád, hogy a kutyádról mesélj egy értekezleten?
Szeretjük a történeteket, mert könnyű hozzájuk kapcsolódni, és ezen keresztül emlékezni rájuk. Pont ezért nem tűnik rossznak a tipp, hogy ha hatékonyan akarunk átadni egy üzenetünket, foglaljuk egy történetbe. Igen ám, csakhogy ehhez kell az a bizonyos történet, és a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy honnan szerezhetne egy jó kis sztorit.
A történeteket csak észre kell vennünk magunk körül, hiszen mindenki élete csupa történet. És itt jön a kutyások helyzeti előnye: az eb bőségesen ellát minket vicces és tanulságos történetekkel. Saját tapasztalatból tudom, hogy kutyás sztorit mesélni kifejezetten hálás dolog, hiszen sokaknak van kutyája, ismernek valakit, akinek van kutyája, de legalább láttak már kutyát. Így szinte mindenki tud kapcsolódni.
Nekem nagyon könnyen megy kutyás, kutyaiskolás példákat megosztani megbeszélésen, tréningen, coachingok során. Inspirációként következzen 3 ötlet arra, hogy hogyan használj egy-egy történetet az ebről!
A rutinok nem garantálják a jövőt
„Azt hiszem, el lehet mondani rólam, hogy három szenvedélyem van: a módszeresség, a kajakozás és Charlie, a kutyám. Ez alapján valamelyest kiszámítható módon a múlt hétvégét is a tónál töltöttük négyesben: a párom, Charlie, a kutya, a kajak és én. Amikor a szokásos út után megérkeztünk a nyaralóhoz, – mint rendesen – a párommal kiszálltunk, hogy kinyissuk a kapu két szárnyát. Charlie tőle szokatlan módon valamitől izgatott lett a kocsiban, és fel-alá ugrálni kezdett. Egy óvatlan pillanatban rálépett a központi zár gombjára, és bezárta az ajtókat. A következő percek párbeszédei kivonatos formában: Hol a kulcs? Jár a motor, tehát benne. Pótkulcs? Otthon. Lakáskulcs? Odabent. Kellene egy szerelő. Igen, csakhogy a telefonunk is bent van. Szerezzünk segítséget. Jó, de Charlie ideges, nem hagyhatjuk a bezárt kocsiban. Remélem láttok engem lelki szemeitek előtt, amint betöröm a saját autóm ablakát, hogy megszerezzem a kulcsot, és kiszabadítsam a kutyámat. Számtalanszor csináltuk ugyanígy, mindig működött – eddig. Miért fontos ez? Mert a rutinok önmagukban nem garantálják a jövőt...”
Biztos, hogy a csapatodnak ugyanaz fontos, mint neked?
„Az én Boriszom egy 9 hónapos szálkásszőrű vizsla. Nem túl rég részt vettünk vele egy hobbi kutyakiállításon. Lehet, hogy már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy ez nem az ő műfaja, amikor a nagy nap előtt megfürdettem. A csatatér csak közelítőleg írja le, hogy mi lett a fürdőszobánkból. Mivel Borisz egy barátságos fickó, mindenkinek nagyon örült a kiállításon. Valami fogalma van a kutyának a benyomáskeltésről, de sajnos csak valami: a bírálat alatt össze-vissza nyalta a bírót. Én is őszintén meglepődtem, amikor a csapzott spori, aki még mindig a megjelenését próbálta rendezni – például letörölni a nyakáról a Borisztól kapott puszit – mégis 2. helyezettként hirdette ki a fiatalurat. Bár a kutya láthatólag jól szórakozott, az elismerést mégsem kezelte a helyén. Hétfőn, amikor hazaértem a munkából, a győzelmi rozettája romjai mellett találtam meg, ugyanis cafatokra rágta a díjat. Ahogy néztem az elégedett arcát, azon tűnődtem, vajon üzenni akar nekem valamit? Honnan tudhatom, hogy neki mi okozott örömöt a kiállításban? Lehet, hogy neki nem is a helyezés számít, hanem hogy barátságos emberek közt lehessen? Vagy az autózás odafelé? Esetleg a többi kutya társasága? Hogy működik mindez az embereknél, akik ráadásul túl udvariasak is ahhoz, hogy szétrágják az oklevelet, amit tőlünk kaptak...?”
Először hallgasd végig!
- Két banánt ettem reggelire...
- Ez igen, neked aztán fontos az egészséged! Sportolni is jársz?
- és két almát...
- Hűha, jó étvágyad van! Minden nap gyümölcsöt eszel reggelire? Mi lesz a fehérjével?
- meg gyümölcskosarat is...
- Ennyi gyümölcs mellé süteményt is? Nem aggódsz a rengeteg cukor miatt?
- ...és egy keveset a padlóból is.
- Mi az a padló? Valami külföldi édesség? Ne már, hogy többféle szénhidrátot eszel reggel, és mégis ilyen vékony vagy!
- A kosár fonott volt, a padló pedig szőnyeg. Én csak unatkoztam...
Valószínűleg te is találkoztál már hasonló párbeszéddel. Az egyik fél szeretne elmondani valamit, ami fontos neki. A másik fél - puszta jó szándékból - szinte minden szó után megpróbálja továbbfűzni a beszélgetést a saját érdeklődése alapján. Mi ezzel a gond? Ha anélkül kérdezünk, hogy valóban meghallgatnánk a másikat, lehet, hogy pont a lényegről maradunk le...”
Te bevállalnád, hogy a kutyádról mesélj egy értekezleten vagy egy konferencián?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
