Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy megértőek vagyunk és szem előtt tartjuk mások érdekeit. A többiek igényei azonban remek mentséget is jelenthetnek, amikor egyébként nem könnyű megtenni valamit. Hol a határ az odafigyelés és a kifogások közt?

„Tudom-tudom, Brúnó már megint felment a kanapéra, ahova elvileg nem szabad neki. De olyan sokat volt ma egyedül...” „A gyerekeknek fontos, hogy minden szabad percünket velük töltsük, így igazán nem tudom megoldani a sportolást...” „Hogy venné az ki magát, ha a főnök helyett én prezentálnék a rendezvényen...?” Sokszor hallunk olyan érvelést, ami mások szempontjára épít. És időnként leleplezzük magunkban az illetőt, hogy csak takarózik a többiek igényeivel, valójában kifogásokat keres.

Igazából nem Brúnó lelki békéjéről van szó, hanem a gazdinak nincs kedve belekezdeni a szabályok tisztázásába. A gyerekek valószínűleg még élveznék is, ha nagyokat sétálna a család, inkább a szülőknek nem akaródzik a sportcipő után nyúlni. Szép ez az aggodalom a főnök megítéléséért, de valahogy azt sejti az ember, hogy mégis a lámpaláz lesz a fő gond a prezentáció kapcsán. Hogyan veheted észre, hogy te is a többiekre hivatkozva gyártasz kifogásokat? Következzen néhány kérdés, amiket érdemes feltenni, ha azon kapod magad, hogy mások szempontjával érvelsz.

• Mi lenne az ideális megoldás számodra a helyzet kapcsán?
• Mi miatt fontos ez neked?
• Mit szeretnél adni a másiknak kettőtök kapcsolatában? (Nem, tényleg nem a konkrét helyzetben.)
• Ha megkérdeznénk azt, akire hivatkozol, mit mondana, szerinte mit kellene tenned?
• Mi az ő érdeke a veled való kapcsolatban? (Nem a konkrét helyzetben, összességében.)
• Az, amit tenni készülsz, hogyan támogatja, hogy elérd a számodra ideális állapotot?
• Az, amit tenni készülsz, hogyan szolgálja a másik fél érdekeit?
• Mi mást tehetnél, ami mindkettőtök számára hasznosabb?

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!