„Kutyába se vesznek!” szól a mondás, ha valakit nem becsülnek meg. Vezetőként teszel-e annyit a kollégáid motiválásáért, mint amennyit a kutyád lelkesedésével foglalkozol?
Elsőre lehet, hogy kikéred magadnak a kérdést. Még hogy a kollégáidat úgy motiválni, mint a kutyákat?! Álljon itt 5 olyan szempont, amelyeket természetesnek vesz minden kutyás a kedvence kapcsán, és nagy hatása van, ha vezetőként a kollégáinknál is alkalmazzuk őket.
Tudjuk, hogy szükség van motivációra: Kutyásként tudjuk, hogy a kutyánk nem fog a két szép szemünkért lelkesen dolgozni, ehhez valamit tennünk kell. Sok vezető ezzel szemben, elvárja, hogy a kollégái csak úgy a maximumot nyújtsák. Az emberek pont ugyanúgy igénylik a lelkesítést, mint a kutyák!
Nem szeretjük a félelemből végzett munkát: Kutyásként felszisszenünk, ha azt látjuk, hogy egy kutya lecsapott fülekkel, behúzott farokkal, bizonytalanul követi a gazdáját, ha egyértelmű, hogy félelemből engedelmeskedik. Vannak emberek is, akik hasonló módon dolgoznak: félve a főnök haragjától, kiabálásától, fenyegetőzésétől. A félelemből végzett munka nem vezet kiváló eredményre, sem embernél, sem kutyánál. Ahogy a kutyádnál sem, a kollégáidnál sem építhetsz csúcsteljesítmény megfélemlítésre!
Felismerjük, hogy más-más motiválja őket: Kutyásként tudjuk, hogy az egyik kutya apportos, vagyis labdázni szeret, a másik él-hal a jutalomfalatokért, a harmadik a gazdi jó szaváért lehozza a csillagokat az égről. Ha a kutyák is különböznek egymástól, miért pont az emberek lennének egyformák? Túlzott egyszerűsítés azt gondolni, hogy a pénznek úgyis mindenki örül, vagy hogy a szíve mélyén mindenki arra vágyik, hogy a teljes cég színe előtt a vezérigazgató szorongassa a kezét. Vezetőként ismerd meg, hogy melyik kollégádhoz mi a kulcs, kit mi motivál!
Dicsérünk: Ha a kutyánk valami olyat csinál, ami tetszik nekünk, az a minimum, hogy röviden megdicsérjük, megy a „Jól, van, okos!” Amikor a kollégánk elvégez egy feladatot, megkapunk tőle egy iratot, vagy átküldi, amit kértünk, ugyanekkora erőfeszítés egy „Köszönöm szépen!”. Ahogy a kutyád teljesítményét is nyugtázod, csatolj vissza a kollégáidnak is!
Az unalmas feladatot követi valami érdekes: Kutyásként tudjuk, hogy mik azok a feladatok, amik nehezebbek a kutyánk számára, illetve amiket kevésbé szívesen végez. Azután, hogy ezeket a feladatokat gyakoroljuk, beépítünk valami izgalmasat, olyat, amit szívesen csinál. Ha helyben kellett maradnia a bolt előtt, megszaglászhatja a tűzcsapot, mielőtt hazamegyünk. Az embereknek is hasonlóra van szükségük. Mindenki munkakörébe tartoznak olyan feladatok, amiket imád és amikért kevésbé rajong. Vezetőként törekedj az egyensúlyra: ha egy adott időszakban többségben voltak a nem szeretem-feladatok, teremts teret annak, hogy a kollégád azzal is foglalkozhasson, amit szeret a munkájában!
Képek: innen, innen, innen és innen.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!