Mit szólnál, ha valaki azt terjesztené rólad, hogy egy szerencsétlen alak vagy, akit még az ág is húz? Kikérnéd magadnak? Akkor is ezt tennéd, ha pont te lennél az, aki ilyesmit állít magáról?

Biztosan te is találkoztál már azzal, hogy valaki számára végre megadatik a várva-várt lehetőség, hogy megmutassa magát, elmondja, amit szeretne, és mégsem tudja elérni a kívánt hatást. Mit tehetsz azért, hogy te ne kerülj ilyen helyzetbe?

Úgy gondolod, hogy elég időt hagysz a dolgokra, mégis gyakran rohanás lesz a vége? Vajon a te készülékedben van a hiba, vagy olyan az életed, mint egy rossz sci-fi, és rendszeresen időcsapdába kerülsz?

„Nem tudok megváltozni!” és „Ezen képtelenség változtatni!”, a két mondat, amit leggyakrabban hallunk, amikor változásról van szó. Vajon a kedvenc kifogásunkat vagy az igazat mondjuk ilyenkor? Te őszinte vagy magaddal a változások kapcsán?

A kutyák kapcsán nem tekintjük az életkort a tanulás akadályának, egy idősebb kutyával is bátran belekezdünk új dolgok elsajátításába. Mi más, amikor saját magunkról van szó? Mit kockáztatunk, ha öreg kutyának könyveljük el magunkat, aki már úgysem tanul meg új trükköket?

A prezentálók egyik legnagyobb félelme, hogy elfelejtik, mit akartak mondani, vagyis kifelejtenek valamit. Honnan származik ez a para, és hogyan lendülhetsz át rajta?

Okozhat a siker és a kudarc ugyanolyan nehézséget és bizonytalanságot? Dehogy, mondanánk elsőre. Sikeresnek lenni könnyű, elviselni a kudarcot nehéz. És ha mégsem teljesen így van?

A kutyád tanítása közben néha előfordul, hogy az ebnek nehézsége támad egy-egy feladat kapcsán. Mielőtt simán butának könyvelnéd el őt, biztosan számba veszel más lehetőségeket is. Hasonló helyzetben a címkézés előtt vajon az embereknek adsz esélyt?

Időnként mindannyian teszünk bizonyos felfedezéseket a környezetünkben élők viselkedésével kapcsolatban: felismerünk állandóságokat, mintázatokat. Ezek azok, amikre bogarakként, vészes hanyagságokként vagy éppen irigylésre méltó kitartásként tekintünk. Miből erednek ezek a mintázatok? Hogy kapcsolódik mindez a saját életünkhöz?

Manapság nagyra tartják az egyediséget, a különlegességet, én mégis azt mondom, merj átlagos lenni! Mikor és mennyire?