Mit szólnál, ha valaki azt terjesztené rólad, hogy egy szerencsétlen alak vagy, akit még az ág is húz? Kikérnéd magadnak? Akkor is ezt tennéd, ha pont te lennél az, aki ilyesmit állít magáról?

„Az első főnököm rémes egy perszóna volt. Soha nem csinált semmit, egy szó nélkül rátolta a dolgokat az embereire. Kérdem én, hogy hogy várhatta el, hogy magunktól kitaláljuk, hogy mi, merre...”

„Az első munkahelyem az egész karrierem legnagyobb kalandja volt. Az első pillanattól teljesen szabad kezet kaptam. Nem mondom, hogy időnként nem volt vakrepülés, de itt tanultam meg, hogy hogyan tudok egy új területet gyorsan átlátni...”

Mi van, ha a fenti két történet ugyanarról a tapasztalatról szól? Biztosan veled is előfordult már, hogy az első munkahelyedről, a gyerekkorodról vagy éppen a kutyázással töltött éveidről kérdeztek. Minden bizonnyal nem okozott gondot válaszolni, hiszem egy csomó élményed származik ezekből az időkből, amiket gyakorlott módon mesélsz. Gondoltál már arra, hogy ez a mese hogyan hat rád?

Azt, hogy hogyan érezzük magunkat, nem a velünk történtek határozzák meg, hanem az, hogy mi milyen jelentést adunk nekik. Vagyis hogyan meséljük őket – magunknak és másoknak. Azzal, ahogyan megszerkesztjük a történetet, ráirányítjuk a figyelmünket egyes dolgokra, míg másokat háttérbe szorítunk, már-már el is felejtünk. Aztán újra és újra felelevenítjük a történetet, és újraéljük azokat az elemeket, amiket korábban beleépítettünk. Ezzel pedig felerősítjük magunkban a jelentést és a hozzá kapcsolódó érzelmeinket.

Mindenki életében vannak nehézségek és megpróbáltatások, mindenkit érnek csalódások, veszteségek. A kérdés, hogy milyen történetet formálunk belőlük: egy lesújtó elbeszélést egy nehéz sorsú, szerencsétlen figuráról vagy egy fejlődéstörténetet, amiben a főszereplő a viszontagságokon keresztül vált a valódi önmagává.

Miről szól a te történeted?

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!