Coaching két lábon és hat lábon

Bocs, az nem egy zavaró gondolat, hanem a megoldás!

2021. április 27. - Nyíri Gabi

_dsc9838_604x330.jpeg

Időnként előfordul, hogy ott van előttünk a megoldás a problémánkra, de a szorgos gondolkodás közepette észre sem vesszük. Hogyan lehetséges ez? És mi segít elkerülni az ilyen zsákutcát?

Íme a saját történetem. Szereplők a juhászok, az esti gyakorlás, a nappali padlója, és én, aki ügyesen zavaró gondolatnak néztem a megoldást jelentő ötletemet...

A vacsora előtti gyakorlás azóta a mindennapjaink elmaradhatatlan része, hogy Sage megérkezett hozzánk. Skill gyógyszert szed, amit evés előtt legalább fél órával meg kell kapnia, és így az is meg van oldva, hogy hogyan töltsük kellemesen és hasznosan ezt a várakozási időt.

Ahogy tavaly év végén hidegre és sötétre fordultak az esték, a gyakorlások menthetetlenül beköltöztek a nappaliba. A tér kapcsán egy szavam sem lehet, egészen sok szabad helyet tudok csinálni. Na de a járólap... Csúszik is, kemény is, ami miatt bizony erősen behatárolt, hogy mit lehet biztonságosan megcsinálni rajta. Amit persze jó lenne kiküszöbölni, legalább időnként...

Próbálkoztam a házi barkáccsal, leterítettem például a szőnyeget, amit videózáshoz szoktam használni, de kicsinek bizonyult. Így maradt a heves gondolkodás, hogy mihez lehetne kezdeni, ami jól működik, egyszerű, tartós, és nem kerül egy kisebb vagyonba.

Emellett időről időre eszembe jutott, hogy ki kellene menni a kertbe, a fűre dolgozni. És rendre elhessegettem ezt a gondolatot, mondván, hogy én most azon töröm a fejem, hogy mihez kezdhetnék odabent a járólappal.

_dsc9980_604x330.jpeg

Egyszer aztán amikor épp azt kívántam, hogy bárcsak lenne egy jó ötletem, ami megoldaná a járólap-kérdést, megszólalt bennem egy hang: Hányszor mondjuk még, hogy menj ki a kertbe...?!

Utólag egészen meglepő, hogy hogyan tudtam sokáig zavaró – már-már bosszantó – gondolatként tekinteni arra, ami igenis megoldást jelent legalább rövid távon. Mire megint hideg lesz és sötét, kénytelen leszek valami mással előállni, de egyelőre minden padló gondom egy csapásra megoldódott.

Mi történt velem, és mi az, amit te megtanulhatsz ebből a kis történetből? Röviden: elvesztettem a rugalmasságomat a megoldáskeresés kapcsán. Nem csak a problémát határoztam meg, hanem azt is, hogy hogyan kell kinéznie a megoldásnak.

Adott a gond: a nappali padlója nem az igazi a gyakorlásokhoz. És ehhez menthetetlenül hozzákötöttem azt, hogy a megoldásnak is biztosan a nappaliban kell lennie, minden bizonnyal valami olyan formában, amit rá lehet tenni a járólapra. Tettem ezt olyan elszántsággal, hogy nem vettem észre, hogy régen megtaláltam a megoldást.

Ha legközelebb te is megoldást keresel valamire, törekedj rá, hogy csak a problémát határozd meg pontosan, és maradj rugalmas a megoldási módon kapcsán! Ne szaladj rá, hogy puszta zavaró gondolatnak tekinted a tuti ötletedet!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!

süti beállítások módosítása