Most, hogy itt vannak a lazítások, mindenkinek rengeteg terve van, hogy mit fog csinálni – például kutyás programokat. És a sok elképzelést ezer módon tudja keresztülhúzni az élet, elég lehet némi eső is. Hogyan akadályozd meg, hogy a csalódottságod még a következő programodat is tönkretegye?

Röviden:

Most, amikor a lazítások idején valószínűleg sok terved és így elvárásod van, annak is elég nagy a valószínűsége, hogy nem fog minden pont úgy elsülni, ahogyan te szeretted volna. Mihez kezdj ilyenkor a csalódottságoddal?

• Először is vedd észre, hogy ez van, és ne engedd bele magad a negatív gondolati spirálba!
• Ennek az eszköze az, hogy az egészből csinálsz egy állítást, megállapított, hogy ez van, kész, pont.
• A következő feladat tudatosítani, hogy tulajdonképpen mi igazán fontos neked ebben az egészben. És ez alapján tervezd újra – ez az esetek döntő többségében működik.
• Ha pedig véletlenül valami olyan hiúsul meg, amit nem tudsz könnyedén átszervezni, akkor ténylegesen fogadd el, hogy most így jártál!

Nézd meg a videót a részletekért, de ha engeded az elmédet szabadon pörögni amikor nem az elképzeléseid szerint alakultak a dolgok, nem lesz esélyed jól érezni magad abban sem, amibe ahelyett fogtál, ami nem jött össze! 

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Hadd meséljek el egy rövidke történetet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy veled is volt-e hasonló. A könnyítések miatt szép lassan újra elindulhatott a kutyaiskolás élet. Nem tudom, hogy megfigyelted-e, hogy a karantén körülbelül két hónapja alatt egyáltalán nem esett eső. Ellenben azóta, hogy lehetne menni kutyázni, én konkrétan úgy jártam, hogy minden edzéses napom esős volt: volt olyan, amikor az utolsó pillanatban azt mondtam, hogy jó, ezt próbáljuk meg, nagyon úgy néz ki, hogy elvonul az eső és nincsen utánpótlása, de legutóbbi edzésemet mindenestül elvitte egy jó kis hosszú, kitartó eső. Amint rájöttem mindkét alkalommal, hogy „nézd már, két hónapig egyáltalán nem volt eső, most meg tessék, itt van...!”, rögtön elindult az agyam. Felelőst keresni: „Persze, mert énrám még az égiek is haragszanak...”, meg mindenféle katasztrófákat vizionálni, hogy „Skill levelet fog írni az állatvédőknek, hogy semmilyen jópofa programban nincsen része”, „a tanítványaim csalódni fognak”, és „különben is, mindennek egy pillanat alatt vége lesz, és katasztrófába fog torkollani az egész...”

Én nagyon jól ismerem ezt a működésemet, úgyhogy most már elég figyelmes voltam ahhoz, hogy el tudtam kapni az elején, és nem hagytam magam belepörögni ebbe az egészbe. De mi van emögött, és mi miatt nagyon fontos és nagyon aktuális most? Ilyenkor ugye az történik, hogy van az embernek valamilyen elképzelése, valamilyen terve, egy elvárás – és ez éppen nem úgy alakul, ahogyan eltervezte.

És ez azért nagyon fontos, mert most a mindenféle könnyítések mentén valószínűleg teli vagyunk ilyen elvárásokkal: hogy így meg úgy fogunk kutyázni, hogy végre ezzel meg azzal fogunk találkozni, és ide meg oda fogunk elmenni a régi kedvenc helyeink közül, ahova már egy jó ideje nem jutottunk el. Pont azért, mert sok elvárásunk van, talán több, mint amennyi általában lenni szokott, egyszerűen nagyobb a kockázata annak, hogy valami közbe fog jönni, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi szeretnénk: Esni fog az eső. Nem kapunk asztalt. Az a valaki mégsem fog ráérni. Az a program mégsem úgy jön össze, ahogy mi elterveztük.

Tehát most nagyon nagy a kockázata, hogy valahogy rászaladsz arra, hogy valami nem az elképzeléseid szerint alakul, és hogyha nem vagy résen, az elméd egy „csodás” játékba tud belerántani. Hogyan kerüld ezt el?

1. Vedd észre, és csinálj belőle egy állítást! Az első és legfontosabb ilyenkor, hogy kapd el, hogy mi történik! Vedd észre – úgy, ahogy ezt nekem is sikerült megtenni –, hogy elindult ez az elvárásaimban csalódtam-dolog, és elkezd bepörgetni az elméd. Ami azért nagyon veszélyes, mert borzasztó sz*rul tudod érezni magad tőle.
A teendő ilyenkor az, hogy fordítsd át az egészet egy állításba. Mert ezen a ponton megállítod az elméd játékát. Csípj le mindenféle magyarázatot, mindenféle okot, meg mindenféle felelősség keresést, egyszerűen annyit engedj meg az elmédnek, hogy állapítsa meg, hogy mi van! „Esik az eső.” Kész.
És ha kell egy picike segítség abban, hogy kizökkentsd magadat rögtön a folyamat elején, akkor jusson eszedbe azt mondani magadnak, hogy „Eső van, nem világvége!” Mert így remélhetőleg fogsz találni egy kis humort abban a helyzetben, ami éppen egy negatív spirálba rántana bele. És ha tudsz nevetni a helyzeten, az ki fogja billenteni az elmédet a nem előrevivő gondolkodási mintázatokból.

2. Tudatosítsd, hogy mi fontos igazán, és tervezd újra! A második feladat, hogy nézd meg, tulajdonképpen mi az, ami neked ebben a helyzetben igazán fontos! Például amikor én nem jutok ki a kutyaiskolába, rendszeresen azt érzem, hogy szegény kutyám elesett egy jópofa programtól. Igen ám, csakhogy jópofa kutyás programot lehet csinálni máskor is. És ha nekem tényleg az a fontos, hogy minőségi időt töltsek együtt a kutyámmal, legyen valamilyen minőségi közös programunk, akkor a feladat már csakis annyi, hogy átrendezzem a menetrendemet, hogy akkor, amikor újra lehetőség van rá – az én esetemben elállt az eső –, mehessek kutyázni. Tehát ahhoz, hogy én vissza tudjak zökkenni a rendes kerékvágásomba, nem volt másra szükség, mint hogy megnézem, hogy mit fogok megcsinálni a feladataim közül az első alatt, hogy amikor végre elállt az eső és felszáradt, mehessek kutyázni. Innentől fogva egy egyszerű szervezési feladattá vált az egész.

3. Ha nincs más lehetőséged, fogadd el, hogy így jártál! Bizonyos esetekben előfordulhat az is, hogy egyszerűen nem tudod átszervezni a dolgot. Vannak olyan programok, amiket nem lehet valami miatt elhalasztani, vagy hogyha nem tudsz belekezdeni a nap elején, akkor már nem fog működni később a nap során. Van például egy kedves ismerősöm, aki golfozik. Nála az van, hogy ha a nap elején nem indul el golfozni, akkor az a golf nap megy a kukába.
Ha nincs lehetőséged átszervezni a dolgokat, akkor jön az, hogy fogadd el, hogy ez van – tényleg! Akkor nem fogsz golfozni, vagy nem fogod azt a programot csinálni, amit szerettél volna – ilyen az élet, így jártál...! És azért nagyon fontos, hogy ebbe beletörődj – ténylegesen elfogadd – mielőtt valami másba kezdesz, hogy ne mérgezd meg a helyette választott tevékenységedet a csalódottsággal és a hiány rossz érzésével.
Mondd, hogy „oké az most nem jött be, hogy azt csináljam, amit eredendően szerettem volna, hanem helyette ezt a másik dolgot fogom csinálni”. És akkor tudod teljes egészében élvezni azt, amit választottál, mert ténylegesen elfogadtad, hogy amit eredetileg szerettél volna, az nincs. Innentől fogva nem fogod tönkretenni az egyébként tök jó és kellemes tevékenységedet azáltal, hogy beszennyezed azzal, hogy „gyászolod” azt, ami nem jött össze.

Tudod, eső van, nem világvége: észrevenni, átfogalmazni, átszervezni, ha nem megy, elfogadni.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!