Persze-persze, figyelj a jelenre, mert attól jól érzed magad. Meg azért is, mert enélkül a nagy aggódásban simán nem adsz vacsorát a kutyádnak! Hogy van ez? Hogyan kapcsolódik a figyelmed iránya ahhoz, hogy mit teszel az adott pillanatban?

Röviden:

Mi miatt van, hogy miközben „szorgalmasan” aggódsz valami miatt, elfelejtesz a jelenben cselekedni?

• Arról sok szó esik, hogy a jelenben levés jót tesz a közérzetednek.
• Emellett az is ott van, hogy ha el vagy foglalva a jövővel, mert például aggódsz miatta, nem hozod ki a jelenből a lehető legtöbbet.
• Mert az aggódásra elhasználod az egyetlen lehetőséget, amikor ténylegesen tehetnél valamit a helyzet jobbítása érdekében.

Nézd meg a videót a részletekért, de amikor azon kapod magad, hogy épp vészforgatókönyveket gyártasz, mindig azt a kérdést tedd fel magadnak, hogy mi bajod van – mire van szükséged – MOST, ebben a pillanatban?

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Hadd kérdezzek valamit! Veled is előfordult már, hogy majdhogynem elhagytad a kutyát sétáltatás közben, mert valamivel borzasztóan el voltál foglalva, ami majd utána jön? Vagy hogy annyira aggódtál vezetés közben, hogy vajon hol fogsz parkolóhelyet találni, hogy végül elfelejtettél bekanyarodni, és egy tök nagyot kerülni kellett? Ezek azok a példák, amikor tulajdonképpen az történik, hogy a jövővel vagyunk elfoglalva, és ezért nem hozzuk ki a jelenből a lehető legtöbbet.

Sokszor beszéltünk már mi is a jelenben levésről meg erről az egész mindfulness-történetről. Vannak, akik ezt azzal lekeverik, hogy ez egy ilyen „tök izé spiri dolog, és hagyjál engem ezzel békén”, nagyon sokszor pedig a jóllétünkre gyakorolt hatásáról esik szó. Nem olyan régen a saját tapasztalatomból rávetült a figyelmem még egy aspektusra, ez pedig az, hogy ha nagyon engedjük magunkat kimenni a jövőbe, akkor pontosan az történik, hogy elszalasztjuk a jelenben a cselekvés lehetőségét.

Hogy velem mi történt, ami miatt ez ennyire a figyelmem homlokterébe került? A személyes fejlesztés területén most van egy hatalmas jogi vita, ami nagyjából mindenkit érint, aki ezen a területen dolgozik – és ez alól én sem vagyok kivétel. Múlt héten kaptam ennek kapcsán egy emailt, ami finoman szólva sem arról szólt, hogy a jó irányba – vagy legalábbis a számunkra kedvező irányba – alakulnának a dolgok. Függetlenül attól, hogy igyekszem minél többet a jelenbe irányítani a gondolataimat, azért még én is erősen tanulópályán vagyok ebben a témában. Így nagyon hamar elkezdtem én is a lehető legborzasztóbb forgatókönyveket legyártani ennek a változásnak a kapcsán: hogy ez hogyan fogja az én karrieremet tönkretenni, meg hogyan fog hatni az egész Coaching két lábon és hat lábon-dologra. Ezt aztán nem volt nagyon nehéz odáig elvinni magamban, hogy majd persze a megélhetésemmel is gondok lesznek, tehát Skill belátható időn belül éhezni kezd.

És szerinted mikor történt ez az egész? Hát este. Mi van este? Vacsoraidő. És egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kutya ott áll előttem és sztrájkol – ezt biztosan ismered, amikor ott sertepertél és nyöszörög, és látod rajta, hogy akar valamit. Én meg közben erősen futtattam magamban, hogy milyen lesz az, amikor majd a kutyám éhezésre lesz ítélve, mert az én karrierem odalett. És csak hosszas gondolkodás után jöttem rá, hogy vajon mi a fenéért sztrájkol a kutya. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy mi lesz a jövőben az ő kajájával, hogy elfelejtkeztem az ő konkrét vacsorájáról ott és akkor.

Ez egy annyira jellemző példája az olyan történeteknek, amikor azzal vagyok elfoglalva, hogy aggódom valamin, és ezzel ráirányítom a figyelmemet arra, ami még be sem következett, sőt minden bizonnyal soha nem is fog bekövetkezni, aminek az az ára, hogy erre elhasználom az egyetlen figyelmemet, és az egyetlen lehetőségemet, amikor abban a témában tényleg tudnék valamit csinálni. Én konkrétan annyira aggódtam a kutyám élelmezésének az alakulásáért, hogy ott és akkor elfelejtettem neki vacsorát adni.

Ezt nagyon gyakran csináljuk mindenféle helyzetekben. Az tök jó, hogy ha ott van a kutya, aki azáltal, hogy nálunk sokkal erősebben a jelenben él, tud minket emlékeztetni. De azért ez nem mindig van így. Ha ott van a kutyád, aki emlékeztet, akkor van egy trigger, ami jelzi neked, hogy „helló, helló, valahol egészen másutt járnak a gondolataid, mint ahol kellene...!” Vagy hogyha már kellően rutinos vagy abban, hogy ilyen szempontból figyeld a saját működésedet, akkor remélhetőleg te is észre fogod venni, hogy „hopp kicsúsztam a jövőbe, és vészforgatókönyveket gyártok – olyanokat, ami nagy valószínűséggel soha be nem fognak következni, és hogyha valami mégis történik, az biztos, hogy nem az, amit én elképzeltem”. A kérdés, hogy hogyan tudsz visszajönni a jelen pillanatba.

Gyakran halljuk, hogy a jelen kihívásaival mindig tudunk valamit kezdeni. Erre nagyon sokszor szoktam azt az ellenvetést kapni, hogy „Gabi, ne mondd már! Azzal tudok csinálni valamit, hogy zsibbad a fenekem az üléstől, vagy éhes vagyok, vagy pisilni kell. De az élet nem mindig ilyen egyszerű, és nem mindig ilyen egy szempillantás alatt megoldható problémákat állít elénk...!” De az én esetemnek – a példámnak arról, hogy a szakmai életemben előreláthatóan komoly változások jönnek – is volt megoldása azáltal, hogy visszairányítottam a figyelmemet a jelenbe!

A következő az eszköz: amikor azt veszed észre, hogy a jelen helyett a jövővel vagy elfoglalva, akkor irányítsd át a figyelmedet arra a kérdésre, illetve az erre a kérdésre adott válaszodra, hogy mi a fene bajod van MOST. Ebben a pillanatban.
Ez egy csúnya, erős meg megfogalmazása volt a kérdésnek. Ha szeretsz finomabban beszélni magaddal, felteheted úgy is, hogy mi az, amire per pillanat szükséged van, és mi a legjobb, amit tenni tudsz ebben a témában?

És minden bonyolult, és nagy horderejű és komoly témával kapcsolatban lehet erre a kérdésre válaszolni!
Azután, hogy Skill megkapta a vacsoráját, tehát a jelenben megteendő első dolgomat megtettem, elkezdtem azzal foglalkozni, hogy mi az, amire nekem ebben a pillanatban szükségem van, mi az, ami nekem ebben a pillanatban nehéz. Nagyon hamar megfejtettem azt, hogy bizonytalanságban vagyok és kérdéseim vannak: nem tudom, hogy mi fog történni, nem tudom, hogy hogyan kell tovább csinálom a dolgaimat. Tehát az első és legfontosabb lépéseket tenni annak érdekében, hogy ez kiderítsem. Értsd: keresni kell olyan szakembert, aki ehhez ért, és beszélni kell vele. Innentől fogva rögtön vissza tudtam hozni a figyelmemet olyan dologra, ami a jelenben TÉNYLEG előrevitte az ügyet. Mert ha én semmi mást nem csinálok, csak ülök, és aggódom, az nem fogja a helyzetet megoldani.

Tehát amit kérlek szépen, hogy építs be a szemléletedbe, és ezen keresztül az eszköztáradba a jelenre való koncentrálás kapcsán az az, hogy ez nem csak általánosságban a jólléted miatt fontos, hanem azért is, mert ha nem csinálod, akkor az aggódással elmulasztod a cselekvés lehetőségét. Elmulasztod annak a lehetőségét, hogy tényleg érdemben hass a helyzetre, és érdemben jobbá tedd a körülményeket.

Ha szerencséd van, mint ahogy nekem volt, akkor lesz egy kutyád, aki mondjuk sztrájkol a vacsorájáért, vagy beáll eléd keresztbe az útba, és konkrétan átbucskázol rajta, ami megint csak egy erős visszarántás a jelenbe. De hogyha ez nincs, akkor tanuld meg a saját viselkedésedben, saját működésben észrevenni azt, hogy kicsúsztál a jövőbe, és nem előrevivő vészforgatókönyveket gyártasz. Kotord onnan vissza a figyelmedet a jelenbe, és tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mi a fene bajod van ezzel kapcsolatban MOST! Nem öt perccel ezelőtt, nem tíz perc múlva, meg nem akkor, amikor már ilyen kritikusan rosszra fordult minden, hanem most.

És amikor az elméd ezzel kezd el foglalkozni, akkor következik be az, amit ennek kapcsán mondani szoktak, hogy a jelenben minden kihívásra tudsz válaszolni – mert arra van eszköztárad, míg a jövővel kapcsolatban ilyen szempontból nincs. Szóval támaszkodj a kutyádra, vagy hogyha a kutyád éppen nem tud ebben segíteni, akkor legyél ebben önjáró, és hozd vissza a figyelmedet a jövőből a jelenre, hogy az aggódással ne szalaszd el a cselekvés lehetőségét!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!