Coaching két lábon és hat lábon

Így meríts elszántságot!

2020. február 25. - Nyíri Gabi

cover_2020_february_ep7_i_gy_meri_ts_elsza_ntsa_got_big.jpg

Foglalkoztat valami, amibe szeretnél belevágni, de még nem kötelezted el magad, vagy nem vagy benne biztos, hogy jó ötlet lenne-e? Hogyan tehetsz szert elszántságra, ami ahhoz kell, hogy belevágj, és hogyan maradhatsz mindvégig motivált?

Röviden:

Előbb-utóbb mindenki életében témává válik az elszántság valamivel kapcsolatban, így érdemes ismerned azokat az eszközöket, amelyeken keresztül megteremtheted és fenntarthatod a motivációdat:

  • Kell egy jó ok! És ez bizony nem biztos, hogy egy vonzó cél.
  • Távoli jövőkép és részcél együtt! Vagyis tedd reálissá, amit szeretnél, és ne akard az egészet egyben megugrani!
  • Elszántságot építeni egy folyamat! Ne azon gondolkozz, hogy mit teszel, ha meginog az elszántságod, hanem hogy mit teszel, amikor meginog.
  • Nem fog mindenkinek tetszeni! Erre nincs is szükség, csak tanuld meg ezt jól kezelni.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha valamivel szemezel már egy ideje, végre határozd el magad, és dönts így vagy úgy! Vagy van elég elszántságod, és akkor bele fogsz vágni, vagy nincs, de akkor tényleg engedd el, ne vedd elő és agyalj rajta időnként egy kicsit!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Előfordulhat, hogy épp téged is foglalkoztat valami, amibe szeretnél belevágni, de még nem kötelezted el magad, és nem vagy benne biztos, hogy jó ötlet lenne-e. És ez olyan tud lenni, mintha két kis manó ülne az ember vállán: az egyik az egyik napon azt duruzsolja a fülünkbe, hogy jó lesz ez, és akkor tök elszántak vagyunk; a másik napon jön a pesszimista manó, és ő meg az duruzsolja, hogy ez így nem lesz jó, és akkor meg elmegy minden lelkesedésünk. Ez akár napról-napra tud változni, így fontos, hogy egy idő után az ember valahogy dűlőre jusson.

Ezzel a jelenséggel fejlesztő folyamatokban is nagyon gyakran találkozunk. Addig, amíg nincsen meg a kellő elszántság, nem is érdemes továbbmenni. Ami azonban nagyon érdekes ebben, hogy sokszor mire ezt az elszántság dolgot tisztázzuk, be is fejeződik a közös munka, mert onnantól, hogy megvan az elhatározás, minden jön magától, és az ügyfél önjáróvá válik.

Én is találkoztam az elszántság-kérdéssel. Az én életemben akkor volt a leghangsúlyosabb, amikor a Coaching két lábon és hat lábon megszületett. Biztosan hallottad már ennek a történetét: ment a kutyás munkám az egyik vonalon, és teljesen külön a fejlesztő folyamatok, és egyszer csak ez a kettő összekapcsolódott. Ebből jött a Coaching két lábon és hat lábon ötlete. De abban közel sem voltam biztos, hogy én szeretnék ebbe őrületes munkát és energiát befektetni, a nulláról felépítve az egészet. Ugyanis az nagyon hamar kiderült, hogy azzal a megközelítéssel, amivel én foglalkozom, rajtam kívül senki nem dolgozik. Jött a kérdés, hogy akarom-e a karrieremet meg a munkámat úgy átalakítani, hogy ez egyrészt beleférjen, másrészt minél inkább ki tudjon teljesedni. És meg kell mondjam, hogy ez nem ment egyik napról a másikra, sőt az ezen a folyamaton nem egyedül mentem keresztül, hanem különböző szakemberek segítségével jutottam el odáig, hogy megvolt a szilárd elhatározás, hogy oké csináljuk.

Arra gondoltam, hogy mivel ez szinte mindenki életében témává válik így vagy úgy, megosztom mindazt, amit én ebben a folyamatban tanultam.

1. Kell egy jó ok! Nyugodtan mondd, hogy na, most hű, de meg vagy lepve...! És valószínűleg azt is fogod tudni, hogy el kell képzelni valamit, amit nagyon szeretnénk, és akkor majd szuper lelkesek leszünk, és megyünk, és csináljuk. Bizonyos esetekben ez működik, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokszor nem valami felé mozognak az emberek, hanem valamitől el. Időnként a legjobb ok arra, hogy valamin változtassunk, hogy valamibe bele vágjunk az az, hogy van valami, amit biztosan nagyon nem szeretnénk. Amellett, amit nagyon szeretnénk, meg amit nagyon nem szeretnénk, a harmadik nagyon jó ok, ha van valaki, aki rettenetesen fontos nekünk. Kutyások esetében ez sokszor a kutya: az ő érdekében hajlamosak vagyunk megtenni dolgokat. Például nem egy, nem két olyan sztorit hallottam, hogy „Én autót vezetni? Na ne, sose! Ja, hogy agility-zni kell járni a kutyával? Akkor de!” Tehát saját maga miatt nem, de amint a kutya bejött a képbe, rögtön megváltozott a helyzet, és ezen keresztül meg tudta találni az illető a saját elszántságát.
Ilyenkor érdemes nagyban játszani, és felnagyítani a dolgokat. Amikor azt keresed, hogy mi a te jó okod, ne csak rövid távon gondolkozz, hanem menj végig azon, hogy mi az ára, hova vezet hosszútávon, ha nem csinálod azt, amiben gondolkozol. Oké, nem tanulsz meg autót vezetni ma meg holnap. Apukádat meg a párodat még meg tudod kérni, de a jövő hónapban már nem lesznek túl készségesek, és három hónapos távon nincs más, mint órákat BKV-zni az edzésekre. Nézheted ugyanezt ennél sokkal nagyobb és drámaibb szemszögből is: Oké, ott van az a kis kezeletlen túlsúly vagy magas vérnyomás, de vajon hova fog ez vezetni mondjuk egyéves távon, ötéves távon, tízéves távon? Fogod-e látni leérettségizni a saját gyerekedet, és fogod-e az unokádat tologatni a Margitszigeten? Vagy a nem megfelelő életviteled miatt félúton simán elpatkolsz? Tudom, hogy ez drámai, de pontosan ez az, ami tud abban segíteni, hogy elszántságot gyűjts.
A másik kulcs, hogy ilyenkor az életedet rendszerszinten lásd. Nem jó megközelítés, hogy csak bizonyos szeleteket nézel: nem fenntartható például, hogy csak a karrieredre fókuszálsz, és minden mást iszonyatosan elhanyagolsz, és vica versa, ahhoz nagyon szerencsésnek kell lenned, hogy kezdettől fogva csak a szenvedélyednek élhess anélkül, hogy gondolnál a megélhetésedre. Bármit választasz, vagy bármit nem választasz, annak van egy ára, vagyis valamivel járni fog. És az a helyzet, hogy semmi mellett sem fogsz tudni elköteleződni addig, amíg az új helyzet nem fog összességében valami jobbat adni neked, mint amiben most vagy – vagy legalábbis ki nem hozod nullára. Ez például az életmódváltásnál nagyon gyakori probléma, amit meg kell ugrani. Amíg az ember azt éli meg, hogy ezt is elvették tőle, meg azt sem eheti, és arról is le kellett mondani, addig egy hatalmas veszteség lesz csinálni. Ehelyett úgy kell az egészet megközelíteni, úgy kell pozícionálni, hogy az új dolog összességében valami jobbat jelentsen neked, mint amiben most vagy, de legalábbis ne jelentsen veszteséget.

2. Távoli jövőkép és részcél együtt! Vagyis tedd reálissá, amit szeretnél, és ne akard az egészet egyben megugrani! Ugye azt tudjuk, hogy nagyon vonzó tud lenni, ha van egy távoli jövőképünk arról, hogy milyen a végcél, amikor elértük, amit szerettünk volna. Csakhogy a távoli jövőképpel pontosan az a baj, hogy távol van. És ez a távolság sokszor konkrétan megugorhatatlannak tűnik akkor, amikor az ember még el sem határozta, hogy akarja-e csinálni azt a dolgot, vagy sem. És ez nagyon eltántorító tud lenni: „kell a fenének”, meg „hogy jövök én ahhoz, hogy nekikezdjek egy ekkora távolságnak, amikor fogalmam sincs, hogy mit kell csinálni, meg fogalmam sincs, hogy én ebben egyáltalán jó vagyok-e...”
Tehát az elszántsághoz persze kell egy vonzó, távoli jövőkép, amiről lehet ábrándozni meg, ami kijelöli az irányt, de ezzel párhuzamosan kell, hogy legyen elképzelésed az első lépésről! Meg kell keresned, hogy ez konkrétan micsoda, mert amíg erről csak ilyen halovány elképzeléseid vannak, a figyelmed az egyetlen kézzelfogható dolgon lesz: azon a borzasztó nagy távolságon, ami pillanatnyilag elválaszt a távoli jövőbeli képtől. Mi az első lépés az úton? Mi az első részcél? Mi az első mérföldkő? Nevezd úgy, ahogyan neked hasznos!

3. Elszántságot építeni egy folyamat! Nem az van, hogy csak egyszer kell megcsinálni, és akkor pipa, mert ugye az a kis dög, aki ott ül a válladon, és dumál, hogy ez nem fog menni, nem fog attól eltűnni, hogy egyszer eljutottál odáig, hogy oké vágjunk bele. Számíts rá, hogy az elszántságod nem lesz mindig ugyanazon a szinten! Amikor holt fáradtan neki kell állnom tartalma gyártani... Kell? Nem kell, én határoztam el, hogy nekiállok. Szóval időnként őszintén – és bocsásd meg nekem, hogy ezt bevallom – a fenébe kívánom az egészet. És ilyenkor jön az, hogy vissza kell térni oda, vissza kell gondolni arra, hogy mi volt a jók, ami miatt az ember ebbe az egészbe belekezdett. Vissza kell tenni az egészet abba a kontextusba, ami túlmutat azon, hogy most nekem nyavalyám van, és fáradt vagyok. Vissza kell tenni az egész élet kontextusába: hogy mi az a nagy haszon, mi az az összességében jelentkező plusz, amitől nekem most jobb lesz, mint amilyen akkor volt, amikor elindultam. Ez segíteni fog abban, hogy újraéledjen az elszántság. Szintén fontos folyamatosan tudatosítani, hogy mi az, amit már elértél, vagyis milyen eredményeid vannak, ami miatt nem pont ugyanott vagy, ahonnan elindultál.
Számíts rá, hogy ez meg fog történni, tehát ne úgy tanuld meg kérlek, hogy HA meginog az elszántságod, hanem úgy, hogy AMIKOR. Borítékold magadnak, ez vele jár, ezzel semmi baj nincs. Nem úgy van, hogy a többiekkel ez nem történik, legfeljebb nem vallják be. És amikor éppen ez van, akkor a teendő kettős: egyrészt viszonyulni az okhoz, hogy mi volt az az indok, ami miatt belekezdtél ebbe az egészbe, és tudatosítani, hogy mi az, amit már elértél. Ez a két dolog vissza fogja tudni adni a motivációdat, és vissza fog tudni emelni egy magasabb energiaszintre. Én ezt úgy szoktam érezni, hogy újra méltó vagyok a saját célomhoz.

4. Nem fog mindenkinek tetszeni! Amikor az elszántságon dolgozol, fontos tudatosítani, hogy nem fog mindenkinek tetszeni a dolog, sőt nem is kell, hogy mindenkinek tetsszen. Van, aki nem fogja érteni, hogy mit szeretnél. Lásd például az én családom csak hüledezett, amikor azt hallották, hogy arra készülök, hogy a bizonyos szempontból biztosnak tűnő multis állásomat lecserélem arra, hogy tanácsadó leszek, és egyéni fejlesztési folyamatokat fogok vinni. Mindezt azért, mert többet szeretnék kutyázni, és arról szeretnék beszélni az embereknek, hogy hogyan fejlődhetnek a kutyázás által. Ez az ő rendszerükben egyszerűen értelmetlennek tűnt.
Aztán előfordulhat az is, hogy valaki egyszerűen nem fog veled egyetérteni. Azt fogja mondani, hogy amit tenni szeretnél, nem helyes. Lehet, hogy igaza van. Meg kell hallgatni, el kell gondolkodni rajta, és el kell helyezni a megfelelő dobozba. De ha te azt gondolod, hogy ez az ő véleménye, te pedig más nézeten vagy, akkor el kell fogadni, hogy ő nem fog támogatni.
Fontos tisztában lenni vele, hogy az a bizonyos veszteség, amiről az elején, a jó oknál beszéltünk, a kapcsolatok tekintetében is bekövetkezhet. Extrém esetben előfordulhat, hogy valaki megvonja tőled a szeretetét, a támogatását vagy a jó szándékát amiatt, amit tenni készülsz. Vagy éppen azt mondja, hogy ő ebben nem fog részt venni, csináld egyedül, ha szeretnéd. A kapcsolati szintű veszteség esetében pontosan ugyanaz a teendő, amit az okoknál megbeszéltünk: hogy elkezded hosszútávon vizsgálni a dolgot. Oké, most ő nem jön veled, vagy ő most nem fogja tovább tolni a szekered – de mit jelent ez neked hosszútávon? És nem csak arra a konkrét témára vonatkoztatva, hanem az életed egésze szempontjából. Például mit fog jelenteni az életed egészét tekintve – mondjuk 20 éves távon – ha azért nem vágsz bele valaminek a megtanulásába, mert így egy barátoddal továbbra is együtt tölthetitek a szabadidőtöket?

Feltételezem, hogy nálad is lehet olyan dolog, ami már napirenden van egy ideje, és hol így érzed, hol úgy. Ezzel kapcsolatban nagyon-nagyon fontos az, hogy előbb vagy utóbb döntésre kell jutnod. Sokszor megkapom azt a kérdést, hogy mi az az eszköz, amivel folyamatosan gyártom a tartalmakat: írom a blogot, készülnek a videók. Azt szoktam mondani, hogy hát lényegében kettő dolog: hogy rá fordítom az időt (ami azért nem kevés, mert ebbe hetente egy munkanapnyi idő simán belemegy), a másik meg a fenekem, vagyis hogy ráülök, és csinálom. Volt, aki azt mondta, hogy elhallgatva, amit mesélek neki ez egyszerűen elborzasztó. Azt gondolja, hogy ha ő is megfog ennyi időt, és azt máshova teszi, mondjuk konferenciát szervez, akkor azzal több értéket tud hozzáadni a világhoz. És ez tök rendben van! Ami ezzel kapcsolatban fontos, hogy ő ezen a ponton elengedte ezt a tartalomgyártás-dolgot. Ez a te esetedben is pont így van: határozd el magad, és dönts így vagy úgy! Vagy van elég elszántságod, és akkor bele fogsz vágni, vagy nincs, de akkor tényleg engedd el és ne vedd elő és agyalj rajta időnként egy kicsit! Mondd azt, hogy te ezt mérlegelted, és arra a döntésre jutottál, hogy nem, és amíg nincs valami érdemi változás, addig nem nyitod újra ezt a témát.

Arra kérlek, hogy ha van valami az életedben, amivel ilyen partvonalas állapotban vagy, hogy hol akarod, hol nem, hol tetszik, hol nem, hol jó ötletnek tűnik, hol nem, akkor tegyél bele annyi erőfeszítést, hogy feltérképezed, van-e rá kellően jó okod. Fel tudod-e építeni a megfelelően erős okot ahhoz, hogy nekikezdj az egésznek? Ha van egy ilyen jó okod, biztos vagyok benne, hogy az egész önjáróvá fog válni. Azért foglalkoztat téged valami, mert képes vagy létrehozni, képes vagy benne eredményesnek lenni. Ha viszont arra jutsz, hogy ez neked mégse adna annyit, vagy mégsem fontos annyira, akkor a saját energiád meg kímélése érdekében tényleg engedd el!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!