Aki kutyásnak vallja magát, akkor is az lesz, ha épp nincs kutyája. Vajon mi miatt van ez így? És miért lehet ez fontos az élet egyéb területein is?

Azt valószínűleg tudod rólam, hogy kutyás vagyok – sokszor hivatkozom is erre. Azonban volt az életemben egy időszak, amikor nem volt kutyám. 2007-ben elment az a két kutya, akiket csak az első nagy generációnak szoktam emlegetni, akikkel végigkutyáztam a kamaszkoromat. Ekkor egy multis karrier eleje felé jártam, rengeteget dolgoztam, és a 3. emeleten laktunk a párommal egy kis lakásban. Az egész nem tűnt ideálisnak egy kutya, főleg egy fiatal kutya számára, így azt a döntést hoztam akkor, hogy egyelőre nem veszek magamhoz kutyát. Így lettem én az a kutyás, akinek nincs kutyája. Mert akkor is kutyásnak, sőt agility-snek tartottam magam, bár addigra több, mint 3 éve nem voltam már pályán. Ugyanúgy köszöntem az utcán a szembe jövő ebeknek – jó, néha csak magamban –, és ha kellően fáradt voltam, hiába voltam tök egyedül, hangosan kimondtam azt a szót, amivel korábban a kutyáimat átküldtem az úttesten.

És biztos voltam benne, hogy ez az egész csak átmeneti állapot így, mert én kutyával szeretnék élni. Ez aztán komoly szerepet játszott abban, hogy a házba költözést választottuk, és többek közt azt szeretem abban, ahogyan most dolgozom, hogy ez – általában – jobban összeegyeztethető a kutyázással, mint egy hagyományos irodai munka.

Mire mutat rá ez a kis történet? Arra, hogy mekkora ereje van annak, ahogyan magadra tekintesz. Amíg azt mondod magadról, hogy kutyás vagy, az is leszel. És ez nem csak az énképed, az identitásod szintjén jelenik meg, hanem a döntéseidben, a viselkedésedben is. Mert az elme számára kulcsfontosságú, hogy összhangban lévőnek lássa magát azzal, amit állít magáról.  Ha valaki kutyásnak vallja magát, kutyás döntéseket hoz, és kutyás dolgokat csinál.

És a kutyázáson kívül is ugyanez a helyzet. Ha valaki szülőnek, művésznek vagy éppen spirituálisnak tartja magát, ennek megfelelő döntéseket hoz, és ennek megfelelően cselekszik. Az azonban talán ennél is fontosabb, hogy az összes magunkra aggatott, az énképünkbe beépült negatív címke is pont így hat. Aki úgy tekint magára, mint kövérre, csődtömegre vagy halogatóra, az ezzel a képpel összhangban fog dönteni és cselekedni - ez pedig a legritkább esetben fog előrevinni.

Éppen ezért legyél nagyon tudatos abban, hogy milyen elemeket építesz az énképedbe! Gondolj arra, hogy mindennel úgy van, mint a kutyássággal...

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!