Mit csinál egy kutyás, ha fáradt vagy rossz passzban van? Jó eséllyel kutyázik. Elképzelhető, hogy ez rosszul süljön el? Bizony igen, és ennek fontos tanulságai vannak a kutyázáson kívül is!

Mi, kutyások szívesen gondoljuk, hogy jól ismerjük a kutyánkat, és hogy a saját működésünkről is van egy elég jó elképzelésünk. Tudjuk, hogy a kutyánk egy mindig vidám bohóc, és azt is felismerjük, hogy mi mikor vagyunk feszültek. Összeadva azt, amit az ebről és amit magunkról tudunk, logikusnak tűnik azt feltételezni, hogy ez a kettő, ha találkozik, jól hat egymásra. Ennek ellenére valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek vannak ettől eltérő tapasztalatai.

Elfie-m a vidám bohócok társaságának oszlopos tagja, és évekkel ezelőtt a munkám kapcsán én is voltam feszült éppen eleget. És persze azt feltételeztem, hogy ez a kettő rendben lesz együtt: menjünk, csináljunk valamit, mert azt Elfie élvezi, én pedig majd kiengedek. Csakhogy legtöbbször pont az ellenkezője történt: Elfie egy pillanat alatt átvette a feszültségemet, nem úgy viselkedett, mint amire én számítottam, amitől én is csak még jobban befeszültem. Igen, ez pillanatok alatt egy lefelé tartó spirállá változott, tehát nem működött.

Miért? Mert kifelejtettem a képletből azt, hogy hogyan hatunk egymásra. Ahhoz, hogy egy kapcsolat igazán jó legyen, nem elég a két felet külön-külön ismerni, képben kell lenni a „kémiával”, a köztük fellépő hatásokkal is. Ennek kulcsa a mi esetünkben az egymás állapota iránti érzékenység volt. Ha én jól vagyok, Elfie is szuperül van, és ezerrel bohóc – ettől persze én még jobban vagyok. Azonban ha én ideges vagyok, ő is feszültté válik – amire én külön ráfeszülök.

Mi ilyenkor a megoldás? Bizony úgy kell a közösen töltött időt alakítani, hogy az megfelelően reagáljon az érintettek közti kémiára is. Ennek egyik eszköze lehet, hogy a felek külön érik el azt az állapotot, amiben már tudnak jól hatni egymásra. Mi a juhászokkal addig például inkább nem indultunk el sehova, amíg én nem kezeltem a saját – máshonnan hozott – feszültségemet. Egy másik módszer, hogy az együttlét olyan formáját választjuk, ami nem üzemeli be a kémia problémás részét. Az otthoni tengés-lengés, hasvakarás jól működött szemben azzal, hogy legyünk aktívak, menjünk valahova.

Szóval igenis elképzelhető az a helyzet, amikor nem jól hattok egymásra a kutyáddal. Kettőtök kapcsolata érdekében érdemes ezt tudatosan kezelned, hogy ne csússzatok bele egy negatív spirálba. Ebből a szempontból az emberekhez fűződő kapcsolataid sem mások. Amellett, hogy igyekszel megismerni önmagadat és a másikat, figyelj az egymásra hatásra, a köztetek lévő kémiára is!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!