Ha kutyasuliba jársz az ebbel, hamar elsajátítasz néhány elvet a fejlődésetek kapcsán. Mi lenne, ha ugyanezeket alkalmaznád akkor is, amikor te mész készségfejlesztő tréningekre?

A kisgyermekes kutyások fejében időnként megfordul, hogy mennyire jó lenne, ha a csemetéjük is megbízhatóan tudná mindazt, amit a kutyájuknak megtanítanak: odajön, ha szólnak neki, megáll a járda szélén és nem vesz a szájába mindenfélét az utcán. Egy kutya tanítása kapcsán emellett felmerülnek olyan általános elvek is, amelyeket szinte észrevétlenül sajátítanak el a kutyaiskolák kétlábú hallgatói. Mik ezek vajon, és mi lenne, ha saját magadra is alkalmaznád őket, amikor készségfejlesztő vagy vezetőfejlesztő tréningekre mész?

1. Ott kell lenni, fejben is. A kutyáddal való közös munkádon azonnal meglátszik, ha nem oda koncentrálsz, és engeded elkalandozni a figyelmedet. Lemaradsz a többiektől, vagy arról, amit az oktató mondott, esetleg a szó szoros értelmében nem tudod, hogy hol a kutyád. Ez általában nem jó élmény, az emberek cikinek és eredménytelennek érzik. (Arról, hogy tényleg jelen vagy-e a kutyás foglalkozáson, itt olvashatsz részletesebben.) A valódi jelenléted, a teljes figyelmed pont ugyanilyen fontos akkor is, amikor egyedül vagy a tanulási helyzetben, mondjuk egy tréningen. Ha a gondolataid a munkán járnak, vagy fél szemeddel az e-mailjeidet olvasod, ugyanúgy nem leszel hatékony, ahogyan a kutyázásban sem. A kétfelé figyelés igazi hátránya, hogy egyik témával sem haladsz igazán. Éppen ezért szoktam azt kérni a tréning résztvevőimtől, hogy vagy legyenek bent a teljes figyelmükkel, vagy legyenek kint. OK, ha valamit muszáj elintézni, akkor koncentráljanak oda, és utána csatlakozzanak vissza – érdemi jelenléttel.

2. Nem a trénernek tanultok. A kutyaiskola esetében teljesen egyértelmű, hogy az elsajátított készségeket a mindennapokban szeretnéd használni. Nem az a cél, hogy az eb szépen sétáljon pórázon a pályán, hanem hogy a sétáitok során ne Károly bácsi-stílusban (tudod, amikor Károly bácsi repül Frakk után a rajzfilmben) közlekedj. Ugyanez a helyzet a tréningteremben is: a készségek itt is a munkanapoknak szólnak. Ahelyett, hogy csak jól érzed magad a programon vagy a trénert próbálod lenyűgözni, keresd azt, hogy hogyan tudod az új dolgokat minél hatékonyabban beépíteni a működésedbe.

3. Attól, hogy egyszer sikerült, még nincs kész. Amikor valamit először sikerül megcsinálni a kutyasuliban, nagy az öröm. De ettől még nem szokta senki azt gondolni, hogy az adott témát ki lehet pipálni, nincs más teendő, mint alkalmazni. Attól, hogy egyszer be tudtad hívni a kutyát a pályán, még nem szívesen engednéd el egy vadidegen helyen, ahol ezer dolog elvonja a figyelmét. Tök jó, hogy alakul, gyakorolni kell, emelni a terhelést. Egy készségfejlesztő alkalom során a te esetedben is el lehet jutni az első sikeres kísérletig. Vagyis az első lépést lehet megtenni, amit érdemes nem összekeverni azzal, hogy na ez pipa, innentől ez neked stabilan megy. Szuper, hogy egy tréning helyzetben ügyesen érvényesítetted az érdekeidet, de ne várd magadtól, hogy amikor visszatérsz a munkahelyedre, máris te legyél a legfifikásabb tárgyaló a házban. Kezeld a saját fejlődésedet is úgy, ahogy a kutyádét: örülj neki, amikor valami először sikerült, és építkezz erre tudatosan!

4. Nem ott zajlik a munka nagyja. A kutyasulis foglalkozások általában azzal zárulnak, hogy megbeszélitek a gyakorolni valót, vagy mondhatjuk, hogy a házi feladatot. Egyáltalán nem tartod furcsának, hogy iszonyú sokáig tartana, ha mindent a foglalkozások során szeretnél kicsiszolni, ezért bizony otthon is gyakorolni kell. Megteheted, hogy nem, de akkor lényegesen lassabban fogtok haladni. Ez sincs máshogy a te fejlődésed esetében sem. Egy korszerű fejlesztési program több alkalomból áll pontosan azért, hogy a köztes időben legyen lehetőség a gyakorlásra. Ezért zárul a fejlesztő napok többsége azzal, hogy a tréner vállalásokat kér tőled, amivel a következő alkalomig foglalkozni fogsz. Természetesen itt is dönthetsz úgy, hogy nem csinálsz semmit, de az eredmény ugyanaz lesz, mint a kutyasuliban: lassabb haladás, kisebb fejlődés.

A fenti elveket jól ismered a kutyázásban. Tegyél meg magadért annyit, hogy akkor is alkalmazod őket, amikor a te fejlődésedről van szó.

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!