A kutyásokat gyakran éri az a vád, hogy elfogultak a kutyájukkal szemben. Ez egyszerűen tévedés. Mert mi, kutyások minden kutyával szemben elfogultak vagyunk. Cukik, és kész. És ennek a tudásunknak nagy szerepe lehet abban, hogy jó életünk legyen. Hogy jön a cukiság faktor ahhoz, hogy milyennek látjuk az életet?
Imádjuk a saját kutyánkat, ez alap. Többé-kevésbé titokban másét is. Kedveljük a környék kutyáit, rákacsintunk az ebekre, ha szembe jönnek az utcán, és esetleg – én rendszeresen – kutyának nézünk egy-két közeledő gurulós bőröndöt vagy sporttáskát. Előre tetszik akkor is, ha csak megelőlegeztük neki, hogy kutya.
Emellett persze vannak olyan kutyák, akiket nem kedvelünk annyira, sőt az is lehet, hogy kifejezetten irritálnak bennünket. Ebben a csoportban azonban sokkal kevesebben vannak, és ők is alaposan megdolgoztak érte. Pontosan tudjuk, hogy mi bajunk van az ebbel, sokszor azt is sejtjük, hogy erről nem is ő tehet elsődlegesen, csak épp nincs ráhatásunk a dologra. Az lényegében kizárt, hogy valakit kapásból ide soroljunk be.
Miért érdekes ez? Mert a cuki kategóriába nagyon könnyű bekerülni, egyszerűen csak kutyának kell lennie hozzá. Kikerülni meg elég macerás belőle, valószínűleg ismétlődő módon kell valami minősített gazságot elkövetni. Így ha a nagy képet nézed, összességében erősen pozitív a mérleg.
OK, szereted a kutyákat, ezt eddig is tudtad. De hogy jön ez ahhoz, hogy milyennek látod az életet? Az a helyzet, hogy azt nagyon hasonló módon csinálod, mint amiből az jön ki, hogy szereted a kutyákat: szabályaid vannak, aminek valami vagy megfelel, vagy nem. A kutyák esetében az a szabály, hogy szeretetre méltóak. Ennek a szabálynak könnyű megfelelni, alig kell hozzá több, mint hogy valaki kutya legyen. Lényegében csak kemény munkával elrontani lehet a dolgot.
Milyenek a szabályaid az élet más területein? Mi kell például ahhoz, hogy 24 óra egy jó nap legyen? A kutyákhoz hasonlóan ezt is úgy kezeled, hogy minden belefér, hacsak nem történt valami komoly tragédia? Vagy épp fordítva, ha csak egy apró bosszúság is ért, akkor már kuka az egész? Mikor érzed úgy, hogy valaki szeret? Mindig, ha csak nem állt eléd, és mondta a szöges ellenkezőjét? Vagy úgy már nem is jó, ha nem üzent 15 percenként, és nem reagált azonnal, amikor te írtál valamit?
Azt, hogy milyennek látod az életedet, nem elsődlegesen az események fogják meghatározni, hanem a szabályok, amiken keresztül értékeled az eseményeket. Mert ez fogja a jelentést adni az élményeidnek. Ha nem látod olyan jó színben az életedet, mint a kutyákat, foglalkozz a szabályaiddal! Vajon könnyebb a kutyáknak cukinak tűnni, mint az életnek bebizonyítania neked, hogy szép?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
