Van a kutyáknak egy szokása a rosszalkodás terén, amit a gazdik időnként igen bosszantónak tanálnak. Akkor meg pláne, ha azt mondom, hogy ennek még tanulsága is van annak kapcsán, ahogyan az időhöz – illetve annak hiányához állunk. Mi ez a szokás? És milyen tanulságot rejt magában?

Egy pillanatra nem figyeltem oda, és már... – ezerféle befejezést tudunk mondani a kutyánk tetteiről. Íme néhány saját élmény: Feküdt is újra a pocsolyában – pedig már majdnem úgy tűnt, mint aki meg fog száradni egyszer. Vágtatott a tuják alatt bekötött lábbal – persze a szigorú mozgáskorlátozás idején. Ment is vissza tovább ásni a pocoküreget – mert biztos akkor volt ott valami izgalom, amikor indultunk volna haza. Mi ez? Rosszalkodás a köbön. Hangulatunktól és a piszokság tárgyától függően bosszantó vagy cuki.

Mi lehet még? Ha más szemszögből nézed, ez bizony az eltökéltség jele. Mindegy, hogy mi van, amint lehetősége adódik, húz vissza, és csinálja. Az itt most mellékes, hogy ezzel éppen az agyadra megy. Akarja, és konkrétan lesi a lehetőséget. Ugyebár nem mulasztotta el észrevenni, hogy nem figyelünk.

Mi miatt érdekes ez neked? Amikor az emberek nem csinálnak meg valamit, amit egyébként állítólag akarnak, legtöbbször arra hivatkoznak, hogy nincs rá idejük. Nagyon gyakran megcsinálnak egy csomó minden mást, ami a saját bevallásuk szerint kevésbé fontos, de állítják, hogy nincs idejük. Ne ess ugyanebbe a hibába! Ha valami valóban fontos, állj hozzá úgy, mint a kutyád! Lesd a lehetőségét, hogy mikor tudsz foglalkozni vele! Csípd el a kihasználatlan időket és azokat, amik csak úgy kifolynak a kezeid közül!

Képek innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!