A kutyások egyik legfurcsább szokása, hogy nézegetjük a kutyánkat. Mondhatni gyönyörködünk benne. És közben sokat tanulhatunk az elégedettségről. Hogy van ez?

Már az is egészen szokatlan lehet a kutyások kapcsán, hogy beszélünk az ebhez. Nem csak akkor, amikor szeretnénk tőle valamit, hanem mesélünk neki, sőt, akár a véleményét is kikérjük erről-arról. Ennél már csak a nézegetés tűnhet furcsábbnak. Talán pontosabb azt mondani, hogy simán belefelejtkezünk a kutya szemlélésébe bármikor, amikor hosszabban csinál valamit.

Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy azért, mert szép. Pedig az én tapasztalatom szerint sokkal inkább arról van szó, hogy az energiája ragad magával. Egyszerűen jó nézni, ahogyan jelen van. Mert elégedettséget sugároz teljesen hétköznapi helyzetekben is.

Boldogan sétál.

Minden energiájával játszik.

Tud lazítani.

És hol van ebben a tanulás számunkra? Érdemes példát venni a négylábúról a jelenlét és az elégedettség kapcsán. Tudunk vajon mi is olyan jól lenni a hétköznapi helyzetekben, mint a kutyánk?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!