A szemétszedés egy azon kevés dolgok közül, amit kutyásként nagyon szívesen nem csinálnék, de egyelőre szükségesnek tartom. Hogy kezdődött az egész? Mi miatt folytatom máig is? Te csinálsz, csinálnál hasonlót?

Korábban volt már szó róla, hogy szerintem mi, kutyások sokat tehetünk egy szebb világért – mindenki a maga lehetőségei és adottságai szerint (itt találod a videót). Ebben említettem a szemétszedést, amit ma volt lehetőségem nagypályás módon űzni, így megérdemel egy saját posztot is.

Először is a miért. Azt nem hiszem, hogy külön magyarázni kellene, hogy a szemetes környezet nem szép, és hogy a környezetvédelem arról is szól, hogy nem dobálunk el mindent, de ha már más megtette, nekünk meg van rá lehetőségünk, szedjük fel. Kutyásként nekem emellett az is ott van érvként, hogy ha ott hagyom, majd félig lebomlik vagy összetörik, mivel én sétálok arra rendszeresen, az én kutyám lép bele és ő fog megsérülni. Akkor pedig inkább felveszem...

Hogyan kezdődött? Több dolog történt egymás után, amit, ha valakiben van erre némi nyitottság, nem túl nehéz összefüggésében látni. Egy reggel azt mesélte a többi kutyás, hogy egy, a környéken lakó kutya súlyosan megsérült, mert a mezőn megvágta egy törött üvegdarab. Aztán meg volt hirdetve egy szemétszedési nap, amire nem tudtam elmenni valamilyen kötelező elfoglaltság miatt. Ettől azért elég rosszul éreztem magam. Akkor váltam tettleges szemétszedővé, amikor ott virított előttem a földön egy törött fél decis töményes üveg. Azt vittem el először a mezőről.

Egy szerkesztés előtti kép, jobb felül csokipapírral. Elhoztuk...

És mi miatt folytatom?

1. Szinte mindig van mit összeszedni. Néha úgy érzem magam, mint Poldi bácsi az Égig érő fűben: hogy szívességből jönnek a környékünkre szemetelni, hogy nekem legyen mit felkapkodni. Vannak különösen nagyvonalú pajtások is, ma például 14 sörösdobozt és egy sörösüveget hoztunk ki a budakalászi Duna partról.

2. Épül tőle – a kétes – hírnevem. Egyszer-kétszer elgondolkoztam rajta, hogy vajon elindult-e már az a pletyka, hogy alkoholista vagyok. Képzeld el a jelenetet:

- Itt jön megint az a nő a két kutyával. És nézd, megint van nála 3 sörös doboz...
- Korán reggel van! Így kezdeni a napot, ilyen fiatalon, borzasztó!

3. A cél és a példa ragadós. Amikor valaki van velem akció közben, általában bekapcsolódik, és maga is felvesz egy-két darabot. Sőt, a múltkor sétáltam hazafelé, és jó pár méterrel mögöttem jött két kutyás ismerős. Amikor lehajoltam felszedni egy újabb becses szemétdarabot, az egyikük megkérdezte a másiktól, hogy vajon mi a szent eget csinálok. És rögtön jött a tájékozott válasz: szedem a szemetet, hogy ne vágja el a kutyák lábát.

Tényleg, csak néhány darabról van szó, ami elfér a kezemben. 1-2 csokipapír, kávés pohár, sörös vagy üdítős doboz. Többet csak akkor szedek fel, ha találok eldobott zacskót. Ez ilyen rituálé féle: ha van zacsi, nem fogom üresen hagyni. Te is szoktál szemetet szedni? És lenne kedved csatlakozni?

Kép innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!