Követek a Facebookon néhány, kutyanevelési tanácsokról szóló beszélgetést. Nem is a kutyás tartalom kedvéért, hanem a megfigyelhető kommunikációs jelenségek miatt. Íme 4 olyan dolog, amit ezen a csatornán nagyon könnyű tetten érni, és amire érdemes odafigyelned a saját kommunikációdban.
Mások beszélgetését illetlenség kihallgatni még akkor is, ha nem elsődlegesen a tartalom érdekel, hanem az, ahogyan az emberek kommunikálnak egymással. Az interneten, hozzászólások formájában zajló párbeszédeket azonban nyugodt szívvel figyelhetjük meg, ha különböző kommunikációs jelenségeket a „terepen” szeretnénk látni működés közben. Nekem erre a célra kutyanevelési tanácsokról szóló hozzászólás-folyamok jöttek be leginkább. Bár elsődlegesen nem a tartalom érdekel, a téma mégis megkönnyíti a kapcsolódást a szöveghez. Pontosan emiatt biztos vagyok benne, hogy szinte ugyanazokkal a jelenségekkel találkozhatunk attól függetlenül, hogy kutyázásról, barkácsolásról vagy siklóernyőzésről van szó. Szóval mi az a 4 dolog, amit ilyen formában könnyű tetten érni, és amire érdemes odafigyelned a saját kommunikációdban?
1. Meghallani a másik igényét: Bár sokan kérdéssel fordulnak az online közösséghez, mások egészen konkrétan megmondják, hogy mire van szükségük, vagyis kifejezik az igényüket. „Mondjatok olyan...” És mi történik nagyon gyakran? A többiek a saját nótájukat fújják a téma kapcsán, egy dolgot kerülnek gondosan: azt, amit az illető kért. Valaki a múltkor négyszer ismételte meg a kérését válaszul a sok-sok másra, amit rázúdítottak, míg végre egy ember meghallotta az igényét. Szóval, ha feléd érkezik kérés, halld meg, és próbálj válaszolni. A „nem tudom” is válasz.
2. Elhangzott vagy gondolod: Sok kérdés kapcsán elhangzik néhány információ a háttérrel kapcsolatban. Néhány. Ennek ellenére a hozzászólásokból kerek történetek tűnnek elő. Ezek vajon honnan származnak? Az emberi elme igyekszik a történeteket egésszé tenni, így a hiányzó elemeket kiegészíti a saját korábbi tapasztalatai, hiedelmei sztereotípiái alapján, majd az így előállított változatot leginkább tényként kezeli. Ez egy automatikus működésünk, de ki lehet küszöbölni, ha számítunk rá. Szóval amikor kevés információd van valamiről, mielőtt véleményt formálsz, tedd fel magadnak a kérdést: „Az, amire a véleményemet alapozom tényleg elhangzott, vagy csak gondolom?”
3. Vitatkozni a másik érzéseivel: „Nekem nem voltak szimpatikusak.” Ez egy teljesen szubjektív kijelentés, mégis gyakran látni arra tett kísérleteket, hogy megpróbálják meggyőzni az illetőt az érzései helytelenségéről. Pedig én 8 olyan embert ismerek - hangzik az ellenérv -, akik nagyon elégedettek voltak velük. Lehet, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy másnak meg nem voltak szimpatikusak. Mi lehet ilyenkor a beszélgetés alapja? Azok a történések, amik a különböző érzések kialakulásához vezettek. „Mi történt, ami miatt nem szimpatikusak neked?”
4. Minősítés: Amikor „valaki” illetve „mindenki, aki” az valamilyen. Például hülye. Az a baj a minősítésekkel, hogy megváltoztathatatlan dolgokra utalnak, és ezzel ellehetetlenítik a további érdemi beszélgetést. Ezért tartják az egyik közléssorompónak. Ha nem csak annyi a célod, hogy szúrj egyet, majd felhúzd a virtuális orrodat és odébbállj, a viselkedéséről, a cselekedeteiről formálj véleményt, ne az egész emberről.
Neked melyik jelenség ismerős leginkább a 4-ből? És melyikre kell leginkább odafigyelned?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
