Sokakban él az a kép, hogy az ember valahol csak úgy összetalálkozik a tökéletes kutyával, és onnantól töretlen harmóniában, boldogan élnek együtt. Mi a baj ezzel az elképzeléssel? Hogyan árt a kutyáknak és hogyan a gazdiknak?

Imádjuk a kutyánkat, és gyakran gondoljuk, hogy ő a legjobb, úgy tökéletes, ahogy van. Ez az érzés azonban könnyen eltereli a figyelmünket arról, hogy valójában mennyi tudatos munkánk, erőfeszítésünk van kettőnk kapcsolatában. Meg arról, hogy egy-egy pillanatban lehetett az egész nehéz, ijesztő vagy egyenesen kilátástalan. A kutyaiskolában és az állatvédő szervezetektől hallott történetek alapján sokan sajnos úgy indulnak el a kutyázás útján, hogy csak a dolog pozitív részére vannak felkészülve. Ez pedig nem jó sem nekik, sem a kutyáknak. Íme 3 szempont, ami miatt káros a tökéletest célozni:

1. Csak a tökéletes kell, más se! Amíg abban hiszünk, hogy létezik a tökéletes, csak meg kell találni, az beszűkíti a lehetőségeinket. „Legyen mentett, meg kölyök, meg szép, egészséges, jófej, meg legyünk egymásnak teremtve...” Az első juhászom örökbefogadása előtt sosem gondoltam volna, hogy ordasom lesz. De miért ne, ő volt Aliz. Szélsőséges esetben addig várunk, hogy csak álmaink lesznek, kutyánk nem. És így akár egyébként jó választás mentvények maradhatnak a szervezeteknél.

2. A tökéletlenség ciki! Ha azt gondoljuk, hogy a valamirevaló kutya, gazdi és kapcsolat tökéletes, megbélyegzésnek érzünk minden problémát, ami csak megnehezíti a megoldást, főleg a segítségkérést. Mennyire más azzal megkeresni egy kutyaiskolát vagy trénert, hogy valamin javítani szeretnénk, mint azzal, hogy egy csődtömeg vagyunk, a kutya és mi.

3. Ha most nem jó, sose lesz az! A tökéletesség bináris: vagy igen, vagy nem. Nincsenek fokozatai, nincs félig tökéletes, kis közepes mértékben tökéletes. És amikor éppen elég nagynak tűnik a probléma, nehéz elképzelni, hogy ez egyszer csak majd átkapcsol, és a tök gáz egy pillanat alatt tökéletessé válik. Mivel nincs képünk a fejlődés, változás folyamatáról, nem is éri meg próbálkozni. Az egyik lehetőség, hogy bennemaradunk valamiben, ami rosszul működik, nem kielégítő sem nekünk, sem a kutyának. A másik lehetőség – az állatvédő szervezetek a tanúi, hogy ez milyen gyakori –, hogy kiszállunk a dologból. Menjen innen a selejt, és vagy hagyjuk az egész kutyázást a fenébe, vagy újabb kísérletet teszünk a tökéletes kutya megtalálására.

A kutya-gazdi kapcsolat egy kapcsolat, annak minden jellemzőjével: ahhoz, hogy jó legyen, fel kell építeni és folyamatosan dolgozni kell rajta. Ha még nincs kutyád, ezt kérlek fogadd el, mielőtt magadhoz veszel egyet. Ha már kutyás vagy, kérlek mesélj erről azoknak, akik még csak gondolkoznak a dolgon.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!