Biztosan a te fejedben is megfordult már egy-egy kutyás sportrendezvényen, hogy rendben, te némileg őrült vagy, amiért itt töltöd a szabadidődet, de vajon mi hozta ide a többieket. Tényleg, mi motivál a kutyás sportokra?

Amikor elkezdtem agilityzni, a civil barátaim – akik nem űztek kutyás sportokat – gyakran kérdezgették, hogy nincs semmi más, ami jobban érdekel, mint ez a szaladgálás? Mindig elmondtam, hogy nem arról van szó, hogy nincs jobb dolgom, hanem hogy úgy érzem, egy csomó dolgot kapok az agilitytől. Egy kanadai tanulmányból most kiderült, hogy hogy is van ez pontosan.

A hagyományos megközelítés szerint valami iránt több vagy kevesebb motivációt érezhetünk, vagyis a különbség mennyiségi. A kutyás sportok kapcsán is pontosabb képet kaphatunk azonban Deci és Ryan modellje alapján, amely számba veszi a részvétel lehetséges miértjeit, azaz a motiváció különböző fajtáit:

• Motiválatlanság: Amikor hiányzik a lelkesedés a dolog iránt. Akire ez jellemző, várhatóan kevesebb erőfeszítést tesz a kutyázás kapcsán, és az is lehet, hogy egy idő után felhagy a részvétellel.
• Kívülről szabályozott motiváció: Ilyenkor a részvétel oka első sorban az elnyerhető jutalom. Valószínűleg te is találkoztál már azzal a kutyással, aki a kupáért megy a versenyre.
• Belsővé vált (introjektált) szabályozás: Ebben az esetben az önértékelés növelése vagy a szégyen elkerülése sarkall a részvételre. „Milyen ciki, hogy már csak ő nem került be abba a teljesítményosztályba...!”
• Azonosuló (identifikált) motiváció: Ez működik, amikor valakit a cselekvésből származó haszon érdekel első sorban. Például ha Brúnót azért hordja rendszeresen edzésre a gazdi, mert akkor kellően elfárad az eb, és nem rombolja le a kertet.
• Belső motiváció: Amikor azért csináljuk, mert szeretjük, vagyis azért kutyázik valaki, mert örömet okoz neki.

A belső motivációhoz kapcsolódó öröm három dologban érhető tetten:

• Tudás: Jó érzéssel tölthet el, amikor új tréning technikákat, eszközöket ismerünk meg.
• Teljesítmény: Elégedettnek érezhetjük magunkat a kutyánk és a saját fejlődésünk láttán.
• Folyamat: Szerethetjük azt az érzést, amikor teljesen elmerülünk a kutyázásban.

A kutatók eredményei szerint azok a gazdik vesznek részt több kutyás sportversenyen, akiket az azonosuló illetve folyamathoz kapcsolódó belső motiváció magas szintje jellemez. Vagyis örömüket lelik a kutyájukkal végzett közös munkában és hasznosnak találják a kedvenc sportjukat.

Szerencsésnek érzem magam, mert az agility révén rendszeresen megtapasztalhatom a belső motiváció mindhárom elemét – tudás, teljesítmény, folyamat. Téged mi motivál a kutyázásra?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!