Egy nehéz, fárasztó nap után jól esik testileg és lelkileg kikapcsolni egy kicsit. Számos dolgot tehetsz a stressz csökkentésére a futástól a jógáig, a rajzolástól a meditációig. Ha még nem találtad meg a számodra ideális tevékenységet, vagy szívesen kipróbálnál valami újat, neked szól ez az igazán kutyás megoldás.
Amikor nagy nyomás van rajtad nap közben, a feszültség összegyűlik a testedben és az elmédben. Emiatt hiába szakadsz ki a stresszes helyzetből, a hatását még érzed magadon. Remeg a gyomrod, merev a nyakad, fájnak a vállaid. Hulla fáradt vagy, de mégis képtelen lennél elaludni. Kavarognak a gondolatok a fejedben, nehezedre esik a hazaútra koncentrálni. Sokat javít a közérzeteden, ha sikerül ellazítanod a tested, és lecsendesítened a zakatoló gondolataidat.
Éppen ez az, amiben a kutyád a segítségedre lehet. Amikor stresszesen érkezel haza, érdemes figyelembe venned, hogy a kutyák egy része – az én Elfie-m például ilyen – érzékenyen reagál a gazdi feszültségére, és ők is nyugtalanná válnak. Annak érdekében, hogy ne növeljétek egymásban a feszültséget, mielőtt érdemben kutyázni kezdesz, kezeld a benned dolgozó stresszt. Ha mindenképp azonnal sétálni kell, menjetek egy rövid, jól ismert, biztonságos úton. Ha ráértek később menni, előbb foglalkozz magaddal egy kicsit. Nézzük, hogy mit tehetsz:
Hagyd, hogy a kutyád letelepedjen a neki tetsző helyre. Ülj le tőle néhány méterre. Ha szeretsz a földön ülni, ülj oda nyugodtan, és támaszd neki a hátad a falnak vagy egy bútornak. Választhatsz széket vagy babzsákot is. Ne szólj a kutyához, de ha magától jön a közeledbe, engedd. Ő valószínűleg hamarosan elalszik, vagy csak heverészik.
Te csak ülj ott, és figyelj rá. Ha valami eltereli a gondolataidat, kapd el, és hozd vissza a figyelmedet a kutyádhoz.
Legyetek együtt, csendben. Tapasztald meg a közelségét. Figyeld meg őt ott, abban a pillanatban. Futtasd végig lassan a tekinteted az orra vonalán, a fején, a hátán. Fogadd be a nyugalmát.
Vedd észre, hogy hogyan találkozik a teste a padlóval vagy az ágyával. Nézd meg a mancsait, amin a fejét nyugtatja, a hátsó lábait, a farkát.
Figyelj a légzésére. Keresd meg, hogy hogyan emelkedik és süllyed az oldala. Ha azt veszed észre magadon, hogy átveszed a lélegzete ritmusát, engedd.
Ha valamire felfigyel, vagy csak megmozdul, maradj szemlélődő. Ne szólalj meg. Csak figyelj rá. Vedd észre, hogy hogyan mozdul a füle, és hogyan változik a tekintete. Akkor is csupán légy csendben jelen, amikor visszafekszik.
Gyönyörködj az arcában. Figyelj a szemeire. Vedd észre a vonalakat a szeme körül. Nézd meg az orrát, kövesd a pofája vonalát.
Most távolodj el a részletektől, és lásd őt egészében. Simogasd végig a tekinteteddel, érezd is meg a közelségét amellett, hogy látod őt. Maradj benne ebben az állapotban, ameddig jól esik.
Aztán lassan gyere vissza. Mozdítsd meg a kezeidet, nyújtsd ki a hátad. Lassan, nyugodtan kelj fel. Ennek láttán valószínűleg ő is felkel, nyújtózkodik, csóvál. Most már készen állsz a kutyázásra, vagy bármi másra, amivel foglalkozni szeretnél.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
