„Brúnó ugatós / felugrál / nem hagyja magát fésülni.” Időnként úgy beszélünk a kutyánkról, mintha lehetetlen lenne változtatni a szokásain, a viselkedésén. Mintha lehetetlen lenne hatni rá. Lehetetlen vagy inkább csak kényelmetlen és melós?
A kőbe vésett, megváltoztathatatlan mondásoknak két tipikus változata van: „Brúnó már csak ilyen” illetve „Az agarak már csak ilyenek”. Ha komolyan akarunk venni egy ilyen állítást, el kell fogadnunk néhány elég meredek feltételt is:
1. Az emberek nem tudnak hatni a kutyákra: Teljesen mindegy, hogy mit csinál a gazdi, a kutya megy a saját feje után. Ez – amellett, hogy ellentmond a személyes megélésünknek – ott látszik megdőlni, hogy nem szokott gond lenni a kutya minden viselkedésével. Attól, hogy sokat ugat, még működhet tökéletesen a járda-szabály...
2. Az emberek nem tudnak hatni saját magukra: A gazdi egyetlen lehetséges reakciója az elfogadás, a beletörődés. Ez ellen két érv is szól: Nem egyformán ítéljük meg a kutyák viselkedését. Ha Fifike, a 2,5 kilós yorkie felugrál az emberekre egy kávézóban, az lehet cuki. Ha az én juhászaim – 30 kiló / kutya – próbálja meg ugyanezt, felháborodást, riadalmat válthatna ki. És tud a történelem olyan kutyásokról, akik egy adott ponton megunták a kutyájuk valamilyen viselkedését, és egyedül vagy segítséggel, de változtattak rajta.
3. Az emberek nem tudnak hatni a körülményekre: A gazdi menthetetlenül ugyanott és ugyanúgy próbálja fésülni az ebet, vagy kötelezően ahhoz a kutyakozmetikushoz jár, akivel Brúnó nem szimpatizál. Lehetnek azzal kapcsolatban élményeink, hogy a körülmények először esetleg a véletlen hatására változnak meg, de nem maradnak örökre ugyanolyanok. A bejáratott kutyakozmetikus külföldre költözik, kell egy új. Átrendezzük a lakást, és kikerül belőle a kis asztal, amin eddig Brúnót fésültük, így leülünk mellé a földre. És láss csodát: ott a különbség a viselkedésben.
Ha nem tűnik kellemesnek elfogadni a fenti 3 feltételt, közvetetten azt is elutasítjuk, hogy igazak lehetnek a kőbe vésett állítások. Persze nem azt mondom, hogy mindenből lehet minden. Egy angol bulldog nem lesz olyan fordulékony, mint egy border collie, egy tacsi lehet, hogy nem lesz annyira együttműködő, mint egy német juhász.
A kulcs ebben a kérdésben a gazdi oldaláról a felelősség: Vállalom-e, hogy hatok magamra, a kutyára, a körülményekre, még akkor is, ha ez macerás, melós, idegen. 09. 21-én érkezik a Magazin következő száma, amiben arról lesz szó, hogy miért szerethető a felelősségvállalás. Ha érdekel a téma, de még nem regisztráltál, itt megteheted.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
