Amikor kölyökkutyát nevelsz, sok figyelmet fordítasz a kommunikációdra. Vajon hogy vagy ezzel az emberek esetében? És mi van, ha ráadásul érdemes pont ugyanazokra a dolgokra figyelni mindkét helyen?

Amikor kölyökkutyát nevelsz, kiélesedik a figyelmed kettőtök kapcsolatára. Van itt egy kis szőrös lény egy másik fajból, akivel valahogy közös nevezőre kellene jutnotok. Tudod, hogy ez lehetséges, és azt is, hogy ebben neked is óriási szereped van. Akkor sem vagy különösebben meglepve, ha azt hallod, hogy ezt jó részben a kommunikációd révén éred el. Beleállsz, és megteszel dolgokat, mert szükségesnek tartod őket.

És mi a helyzet az emberekkel? Itt vannak ők, ugyanabból a fajból valók, és legalább egy részükkel akarsz közös nevezőre jutni. Tudod, hogy ez lehetséges, és azt is, hogy ebben neked is óriási szereped van. Akkor sem vagy különösebben meglepve, ha azt hallod, hogy ezt jó részben a kommunikációd révén éred el. De vajon itt mennyire jellemez a tudatos beleállás?

Ráadásul amit tenni érdemes, sokban összecseng azzal, amit egy kutyakölyökkel is működik. Íme 3 dolog, amire érdemes odafigyelned:

1. Kell csinálni! Időnként hallani kutyásoktól, hogy esetleg túl sokat beszélnek az ebhez. Azzal nem nagyon szoktak jönni, hogy egy pillanatra sem próbáltak kapcsolódni, és láss csodát, nem történt meg, amit szerettek volna.
Ezzel szemben az emberi kapcsolatok egyik ütközőpontjává tud válni, amikor a felek arra várnak, hogy a másik majd magától kitalálja, amit sosem mondanak ki. Egy kölyöktől – de a kutyától általában – nem várod, hogy olvasson a gondolataidban. Ne várd az emberektől sem!

2. Kell a figyelme! Tudod, hogy a kölykök képesek teljesen belemerülni a tevékenységbe, amit éppen csinálnak. Például Sage abba, hogy ásatást végez a kertben. És mi történik, ha ilyenkor csak épp az orrunk alá mormogjuk, hogy mit szeretnénk tőle? Igen, legtöbbször semmi. Ha hatni akarunk, elérjük, hogy figyeljen ránk.
Mi jellemző ezen a téren az emberek közt? Megáll a családfő a nappali sarkában, ahol mindenki el van foglalva valamivel, és elmormogja az orra alá, hogy „Kedveseim, negyed órával hamarabb szeretnék indulni”. Majd csodálkozva tapasztalja, hogy csak ő dekkol az autónál. Micsoda meglepetés, tényleg... Ebből a szempontból a kutyák és az emberek egyformán működnek. Akkor tudsz hatni, ha figyelnek rád.

3. Kell a következetesség! Amikor a kölyökhöz szólsz, mindig ugyanúgy jelölöd ugyanazt. Nem várod, hogy az „ül!” 6 szinonimáját tudja a rakás testjel mellett, amit még ugyanerre random használsz. Ha fontos, hogy kapj egy ülő kutyát, az „ül!” lesz. Ha épp OK egy vigyorgó kutya is, akkor simán mondod, hogy „Dobd le magad oda, kisvirág!”.
Hogy zajlik ez az embereknél? Ott azért ezt gyakran sokkal nagyvonalúbban intézzük. Ki emlékszik rá, hogy mit mondott legutóbb? Meg mennyire okosnak tűnünk már, ha bemutatjuk, mekkora szókincsünk van? A lazaságnak, a játékosságnak, a változatosságnak igenis van helye – enélkül nem lennének jó beszélgetések, és nem lenne irodalom sem. Csakhogy vannak helyzetek, amikben ugyanazt az eredményt szeretnéd mindig. És ilyenkor jön be az, amit a kutyázásból olyan jól ismersz: következetesnek kell lenned az elnevezésekben. Sőt, erről az emberek közt gyakran meg is kell állapodni!

Neked a kutyás szempontokból melyik megy legkönnyebben az emberekkel? És melyikre lenne érdemes több figyelmet fordítanod?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!