A rendszerességről – a kutyázásban és azon kívül is – általában azt gondoljuk, hogy menő. Akkor mégis hogyan történhet meg az, hogy valami nem lesz meg, és ennek örülünk?

Kb. 4,5 éve segítem a kutyásokat abban, hogy a kutyás élményeiket beépítsék a személyes fejlődésükbe: írtam több száz cikket, hírlevelet, idézet kártyákat, cuki képeket. Aztán 40 héttel ezelőtt – igen, ez valóban év eleje – elhatároztam, hogy minden héten csinálni fogok egy új videós tartalmat. Ha felkeresed a YouTube csatornát, azt fogod látni, hogy január közepe óta ott sorakozik 38 videó, minden héten egy. Most pedig épp egy szöveges posztot olvasol, sehol egy videó.

És én nagyon büszke vagyok arra, hogy ez így van!

Hogy mi...? Ez miért akkora szám? És miért tudok örülni ennek? Röviden azért, mert el tudtam engedni egy jó alaposan rendszeresített dolgot azért, hogy összhangban maradjak az értékeimmel. Hogy is áll ez össze?

A jó alaposan rendszeresített dolog: Sokszor hallod tőlem, hogy kutyázni aztán rendszeres műfaj. Megvannak a kötelező elemek, amiket megcsinálunk, bármi is van. És nagyon gyakran ugyanígy kezd működni minden, amit rendszeresen csinálunk: csináljuk, bármi is van. Mint én a videókat, 38 hétig zsinórban.
Ez nagyon hasznos mindaddig, amíg segít eltökélten menni abba az irányba, ami fontos az embernek. Csakhogy ez időnként mintha elkezdene önálló életet élni, és akkor is követelné a maga helyét, amikor nem is ez a legjobb dolog, amit tenni lehet. Például nálam, amikor rengeteg – tényleg rengeteg – minden összejött.

Összhangban az értékekkel: Alapvetően azért rendszeresítünk dolgokat, mert valami olyanhoz kapcsolódnak, ami nekünk fontos, vagyis segítenek összhangban lenni az értékeinkkel. Vagy legalábbis néhánnyal közülük. Én azonban abban hiszek, hogy nincs olyan, hogy az ember hosszú távon az életének egy bizonyos aspektusára fókuszál. Ahhoz, hogy fenntartható módon jól érezzük magunkat a bőrünkben, bizony egyensúly kell. És ezt az egyensúlyt simán fel tudja borítani 1-2 jó alaposan rendszeresített dolog, ami épp a helyét követeli. Tehát néha az egyensúly érdekében nem a megszokott – jó alaposan rendszeresített – dolgot kell tenni.
Nálam mi minden volt napirenden: A kutyám és a családom iránt érzett felelősség. Az értékteremtés a nem kutyás munkámban. Az elköteleződés, amit azok iránt a kutyások iránt érzek, akik szeretnék a kutyás élményeiket beépíteni a személyes fejlődésükbe. A felelősség saját magamért – mert (fél)holtan az egyik fenti területen sem tudok helytállni.

Elengedni: Ahhoz, hogy ez érthető legyen, tudnod kell, hogy egy-egy kutyás videó elkészítése minden héten több óra munkát jelent. Ezt általában be tudom illeszteni a sok-sok minden mellé, amit csinálok. A héten azonban be kellett látnom, hogy ha a szokásos módon közelítek a dolgokhoz, biztosan borulni fog az egyensúly. Az elengedést megelőzte a hátralépés: A mostani helyzetben a jó alaposan rendszeresített dolgok helyett mit tudok tenni annak érdekében, hogy fenntartsam az egyensúlyt?
Ebből az új szempontból nézve a videó lecserélése egy szöveges posztra ideális megoldásnak tűnt. A kutyások nem maradnak inspiráció nélkül úgy, hogy közben minőségben jelen tudok lenni minden más, számomra fontos területen is.

A te életedben milyen jó alaposan rendszeresített dolgok vannak? És vajon ezek mekkora erővel követelik a saját helyüket? Támogatnak az értékeid megélésében, vagy épp gátolnak? Törekedj az egyensúlyra, és ennek érdekében engedd meg magadnak, hogy rugalmas legyél, amikor az visz előre! Aztán ha úgy látod jónak, térj vissza a megszokott menetrendhez. Mint én a videós tartalmakhoz jövő héten.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!