Amikor valamiben – a kutyázásban vagy másutt – már elértél egy szintet, visszaesést tapasztalni ijesztő lehet. Ahelyett, hogy abbahagynád az egészet, ezeket gondold végig!

Röviden:

Amikor egy valamilyen, számodra fontos témában visszaesést tapasztalsz, örülj neki, mert önmagában a dolog észlelése is azt jelenti, hogy már van egy bizonyos mértékű tudatosságod! Ezeket a szempontokat gondold végig:

• A cél marad! Azért, mert épp nem megy annyira, ne akard rögtön eldobni magát a témát!
• Vannak jó és rossz napok! Az teljesen természetes, hogy a teljesítményetek hullámzik. Azt kell eldöntened, hogy erről van szó, vagy amit tapasztalsz, már valamilyen komolyabb mintázat.
• Csináld, amit kell! Igen, állhat az a háttérben, hogy elhanyagoltad a rutinokat.
• Változtass, ha kell! Attól, hogy van valamilyen rutinod, még lehet, hogy lehet jobban csinálni.

Nézd meg a videót a részletekért, de ahelyett, hogy hagyod az egészet, lépj hátra egyet, és vizsgáld meg szisztematikusan a helyzetet!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Többször beszélgettünk már róla, hogy számomra a kutyasétáltatásnak nagyon fontos eleme a jelenlét, vagyis az, hogy a figyelmem teljesen arra irányul, ami ott és akkor történik. Az elmúlt időszakban azzal kellett szembesülnöm, hogy ebben komoly visszaesést tapasztalok. Amikor ez a legerősebben szembekerült velem, akkor nagyjából valami olyasmi volt a helyzet, hogy a megszokott útvonalunkon sétáltunk Skillel, én gyönyörűen elmerültem a gondolataimban, és egyszer csak azt éreztem, hogy egy rosszalló tekintet van a hátamon. Visszafordultam, és Skill állt egy fa mellett, hogy "én itt szaglászok, te meg majdnem itt felejtettél engem".

És akkor, ezen a ponton rájöttem, hogy igen, tényleg rutinommá vált az utóbbi néhány alkalommal, hogy bizony-bizony elkalandoztam. Jött az, hogy vajon mihez kezdjek én ezzel a visszaeséssel? Végiggondoltam néhány olyan dolgot, ami valószínűleg neked is hasznos, ha valami hasonlóval találkozol, vagyis valamilyen számodra fontos témában azt veszed észre, hogy nem mennek olyan jól a dolgok, mint eddig. Összegyűjtöttem négy olyan szempontot, ami mentén nekem sikerült végiggondolni, hogy hogy is kerültem én ebbe a helyzetbe, és hogyan fogok innen továbbmenni:

1. A cél marad! Vagyis csak azért, mert tapasztaltam egy visszaesést, nem fogom magát a témát elengedni. Nagyon gyakran találkozom azzal a hozzáállással, hogy „ha ez a módszer nem vezetett eredményre, vagy én ebben a témában nem tudtam előrelépni, akkor hagyjuk a fenébe az egészet, mert ez biztos nem is olyan fontos, vagy nem is adna nekem annyit”. Nem, én mindig abból indulok ki, hogy ha egy téma az értékeim szempontjából fontos nekem, akkor igenis a célt kell megtartani, és azon kell változtatni, ahogyan ehhez a célhoz közelítek. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy nem, nem fogom elengedni, hogy szeretnék jelen lenni, és tényleg oda és arra koncentrálni, ami a kutyasétáltatás közben történik.

2. Vannak jó és rossz napok! A második dolog az, amit Daniel Kahneman a lassú és gyors gondolkodásról szóló könyvében úgy nevez, hogy visszatérés az átlaghoz. Ez a hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy vannak jobb, meg vannak rosszabb napok. Vagyis ha egy adott napon éppen azt veszed észre, hogy a teljesítményed nem olyan jó, mint előtte volt – vagy éppen azt veszed észre, hogy valami kimagaslót sikerült nyújtani –, akkor igazából önmagában ez még nem jelent semmit. Mert a teljesítményünknek van egy fluktuáló természete – ezt így mondják a tudományos nyelvben –, de valójában egy átlaghoz tart. És a cél a fejlődés során az, hogy ezt az átlagot toljuk egyre-egyre magasabbra. De akkor is, bárhol tart ez az átlag, mindig lesznek ahhoz képest jobb, meg rosszabb napok. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy elgondolkodtam azon, hogy vajon az elkalandozás csak egyszer történt meg velem – valami miatt éppen ilyen napom volt –, vagy valami ennél összetettebb és jelentősebb történet van a háttérben, és ez most már mintegy mintázatként többször előfordult. És bizony-bizony az volt a megállapításom, hogy ez már kezd egészen mintázat jelleget ölteni. Tehát ezt nem érne arra fogni, hogy Gabinak egyszerűen egy ilyen szétszórtabb napja volt.

3. Csináld, amit kell! A következő dolog, amin elgondolkodtam, hogy vajon csinálom-e azt, amit kell? Tehát megteszem-e azokat a lépéseket, amikről azt gondoltam, hogy eredményre fognak vezetni? Nálam a jelenlét kapcsán a kutyasétáltatásban az egyik ilyen dolog az, hogy igyekszem a telefonomat mellőzni. Régen ez nekem azért ment nagyon könnyen – többek között –, mert amíg Elife-vel és Skillel hárman sétáltunk, egyszerűen teli volt a két kezem, mert ott voltak a pórázok. Akkor kifejezetten nem szerettem telefont nyomkodni. Onnantól azonban, hogy Skillel ketten maradtunk a sétálásban, egy lehetőséggé vált, hogy van egy szabad kezem nyomkodni a telefonomat. És azt kellett észrevennem, hogy az egyik dolog ami történik, hogy elengedtem ezt a szabályomat, hogy nem, nem nyomkodok kutyasétáltatás közben telefont. Tehát az egyik dolog, amit felismertem az az, hogy vissza kell térnem azokhoz a rutinokhoz, és fegyelmezettebbnek és következetesebbnek kell lennem abban, ami arra a szintre elvitt, ahol általában tartani szoktam.

4. Változtass, ha kell! Az is felmerült, hogy kell-e valamin változtatni? Mert attól, hogy fegyelmezetten csinálsz dolgokat, és tartasz egy célra, az nem jelenti azt, hogy feltétlenül jó, amit csinálsz, vagy ne lehetne ezt jobban csinálni. Ezért érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon lehet-e valamin tekerni egy kicsit, valamin változtatni. Én azt vettem figyelembe, hogy vajon hogyan épülnek fel a sétáink, és mik azok a részek – vagy mi az az elem –, aminél könnyebben megjön az odafigyelésem, könnyebben megjön a jelenlétem, és hogy vajon ez pillanatnyilag a mi séta rutinunkban hol helyezkedik el. És azt vettem észre, hogy ami nagyon erősen meghozza a jelenlétemet, az az, hogy elkezdek gyakorolni Skillel. Nem csak sétálok, hanem valamilyen feladaton dolgozunk, mert akkor még inkább összehangolódunk, még fontosabbá válik az én jelenlétem. Korábban általában úgy csináltam, hogy sétáltunk egy kicsit, és utána gyakoroltunk. És amikor azt vettem észre magamon, hogy most olyan állapotban vagyok, hogy ha csak simán sétálással kezdünk, akkor majdhogynem elveszítem a kutyát, mert lecsatlakozik a figyelmem arról, ami éppen akkor történik, tekertem egyet a dolgon, és azt mondtam, hogy nem csak arra fogok sokkal jobban figyelni, hogy ne vegyem elő a telefonomat kutyasétáltatás közben, hanem arra is, hogy kezdjek először a gyakorlással, érkezzen meg a figyelmem erősen az adott helyzetbe. Így talán könnyebb lesz ott tartanom már akkor is, amikor egy kisebb figyelmet igénylő feladatra váltok át, és csak sétálunk együtt.

Ezek a dolgok, hogy elkezdtem a korábbi rutinjaimra jobban odafigyelni és változtattam egy picit a dolgon, vissza tudott hozni a korábban megszokott normális szintemre. Szóval ha egy valamilyen, számodra fontos témában te is visszaesést tapasztalsz, akkor örülj neki, mert ez azt jelenti, hogy van már egy tudatosságod, egy figyelmed a témán! És mielőtt őrült módon változtatni kezdesz, és/vagy azt mondod, hogy ez az egész téma tulajdonképpen nem is neked való, vedd az egészet egy kicsit szisztematikusabb vizsgálat alá, és nézd meg azt, hogy mik a legbölcsebb lépések innen előre!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!