Te mennyire vagy tudatos abban, ahogy a kutyáddal viselkedsz? Ismered a „miért”-jeidet, és figyelsz a tetteid hatására, vagy csak bízol benne, hogy végül minden jól alakul? És mi a helyzet ugyanezzel a kutyázáson kívül?

Múlt héten írtam egy cikket „A kutyád útjában nem szeretsz állni. És a sajátodban?” címmel, ami elindított a LinkedInen egy szuper beszélgetést. Arról volt szó, hogy ha az ember helyesen értelmezi a saját szerepét, akkor vajon van-e egyáltalán olyan, hogy a kutyája útjában áll. Az egyik hozzászólásomra, ami a gazdi tudatosságáról szólt, érkezett egy válasz, ami így kezdődött: „Bevallom, nem egészen értem...” Hogy is van ez a tudatosság-dolog?

Minden kutyás közös jellemzője, hogy tesz bizonyos dolgokat az ebbel való együttélése során, míg másokat nem csinál. Ebbe beletartozik mindaz, amit az ember maga művel – vagy nem – és az is, amit bátorít, megenged vagy éppen tilt a kutyájának. Amiben azonban különbség van – és így szerintem ebben van a fejlődés lehetősége is – hogy mennyire tudatos az illető a cselekedeteiben. Vagyis tudja-e pontosan, hogy mit és miért tesz és hogy ez hogyan hat rá és a környezetére – többek közt a kutyájára.

Abban a bizonyos beszélgetésben a kutya útjában állni vagy nem állni a gazdi által gyakorolt irányítás egyik fokmérőjét jelentette. Máshogy gondolkodtunk róla, és mindketten tudatosan. Nem csak azt tudtuk megmondani, hogy megengedjük-e magunknak, hogy útban legyünk, hanem azt is, hogy mi miatt, milyen körülmények közt tesszük azt, amit. De minek mindezzel bajlódni, nem lehetne, hogy csak csinálod, és kész?

Lehet, csak általában nem vezet sok jóra. A tudatosság ott kezdődik, hogy van egy pontos elképzelésed arról, hogy milyen közös életet szeretnél. Mi kell ahhoz, hogy azt mondd, rendben vagy te, a kutyád és a ti kettőtök rendszere? Nem külön-külön, hanem egyszerre. Amikor mindezt átülteted a tevékenységeidbe, lesz egy viszonyítási alapod. El tudod dönteni, hogy amit tapasztalsz, összhangban van-e azzal, amit el szerettél volna érni. Enélkül esetlegessé válik mindaz, amit csinálsz és amit bátorítasz, engedsz, tiltasz. Hogyan működik ez?

• Mit? Azt tapasztalom, hogy általában ennek kapcsán a legnagyobb az emberek tudatossága, vagyis azt meg tudják mondani, hogy mi történik éppen. A fenti példánál maradva ez az, hogy szabadon engedtem a kutyát, majd odébb léptem, amikor pont a talpam alatt akart szaglászni.
• Miért? Arra már sokkal ritkábban van válasz, hogy miért tették, amit tettek, pedig valójában ez a vezérlőelv. Nálam arról van szó, hogy ha a kutya szabadon szaglászik, mert elengedtem, nekem rendben van odébb lépni.
• Hogyan hat? Ez azért fontos, mert ahogy mondani szokták, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ha az „odébbléptem” elural mindent, és mást sem csinálok, mint félreugrálok az eb elől, minden bizonnyal nem fogom jól érezni magam, és kettőnk rendszere sem lesz rendben. Ez az, amin keresztül ténylegesen meg lehet ítélni, hogy egy adott működés szolgálja-e azt a közös életet, amit ki szerettek volna alakítani.

Mindez persze nem csak a kutyázásra igaz, a cselekedeteidhez kapcsolódó tudatosság lényegében így működik minden téren: tudd, hogy mit és miért teszel, és ez hogyan hat rád és a környezetedre. Te hogy állsz a tudatossággal? Van olyan területe az életednek, ahol jól jönne belőle több?

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!