Az állatorvosi hivatás egyik nehézsége minden bizonnyal az, hogy csak nagyon korlátozott módon lehet a pácienssel közvetlenül kommunikálni. Bizonyos helyzetekben az emberek is hajlamosak hasonlóan lecsökkenteni a környezetükkel folytatott nyílt kommunikációt. Mikor jellemző ez igazán? És mi miatt nem érdemes mindenkiből állatorvost csinálnod magad körül?

Elmegy az állatorvos a háziorvosához.
- Jó napot kívánok! Mi a panasza?
- Ja, hát így könnyű...

Azt szokták mondani, hogy minden viccben van valamennyi igazság. Ebben ráadásul több szinten is. Úgy képzelem, hogy egy-egy nehéz eset kapcsán már minden állatorvos gondolt arra, hogy bárcsak megkérdezhetné a páciensét, mi baj van, és pontosan hol fáj. Azt valahogy elfogadjuk, hogy az állatokkal ez – legalábbis egyelőre – nem fog menni. De hogy mi, emberek egymás közt is előállítsuk, hogy találgatni kelljen...?!

Pedig egészen gyakran előfordul. Rengeteg párkapcsolati problémát okoz, hogy az emberek haragszanak a másikra, amiért az nem adta meg nekik, amire vágynak. Igaz, sosem mondták – legjobb esetben célozgattak rá –, és így lényegében azt várták a párjuktól, hogy olvasson a gondolataikban... Sokszor hallom vezetőktől, hogy a beosztottaik nem teljesítik – az egyébként nyíltan ki nem mondott – elvárásaikat. Találgatásos alapon tényleg megfejthették volna a lecseszésekből...

Mik azok a dolgok, amelyeket jobb nyíltan kimondani ahelyett, hogy a telepátiára vagy a vak szerencsére vársz?

Igények, elvárások: Megosztani, hogy mire van szükséged illetve hogy mit vársz el másoktól egy munkahelyi helyzetben nem udvariatlanság, sőt. Persze, lehet bunkó módon mondani, mint mindent, csak nem kötelező. Mennyivel könnyebb mindenkinek a „Hozz nekem egy kanalat kérlek!”-mondat, mint a „Hogy lehet egy ilyen figyelmetlen alak, hogy még azt sem veszi észre, hogy nincs kanalam?!”-gondolat.

Érzések: Mindenki vágyik rá, hogy valaki osztozzon velük az örökükben és a bánatukban. Mivel azonban egy-egy élmény nagyon különböző módon hathat az egyes emberekre, a viselkedésük alapján a többiek csak találgathatnak, hogy az illető min is megy keresztül épp. Képzeld el, hogy valami nagyon-nagyon meglepő dolgot hallasz, ami hirtelen teljesen eluralja a gondolataidat. Mit lát a beszélgető társad? Annyit, hogy üveges tekintettel a semmibe bámulsz a válla fölött. Ha nem mondod el, hogy mit érzel, ő esetleg arra gondol, hogy untat a mondandója. És már kész is a félreértés...

Vélemény: Az igazán jó megoldások, a nagyszerű gondolatok leggyakrabban jó beszélgetések során születnek. Az igazi odatartozás élménye pedig abból, hogy olyannak fogadnak el, amilyenek vagyunk. Mindkettőhöz elengedhetetlen, hogy nyíltan megoszd a véleményedet. Nem ott fogod jól és hasznosnak érezni magad, ahol mindig – látszólagos – egyetértés van, hanem ott, ahol tisztelik és nagyra értékelik a különböző nézőpontokat.

Élj a direktség eszközével minden fél érdekében!

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!