Pontosan tudjuk, hogy mi a dolgok rendes menete. Mint például a kutyázásban. Mi hiába tudjuk, a dolgok gyakran teljesen más irányt vesznek, mint amit mi elgondoltunk. Ilyenkor pedig válogatott szenvedéseket zúdítunk magunkra: hibáztatunk, tehetetlennek érezzük magunkat, belekeseredünk, meggyűlöljük. Hogyan lehet másképp?

Ismerős? „Brúnónak már rég helyben kellene maradnia ennyi ideig!” Van ám ilyen a kutyázáson kívül is. „Egy normális cégnél nem kellene mindent kétszer jóváhagyatni!” Hogy mit kellene és nem kellene – szerintünk. Minden „kellene” mögött valójában azonban nem egyetemleges igazságok állnak, hanem a mi elvárásaink. Amikor aztán nem teljesülnek ezek az elvárások, gyakran úgy érezzük, mintha kifordult volna a sarkaiból a világ: elbizonytalanodunk, haragszunk, lefagyunk.

Hogyan állj neki leleplezni és lebontani az igazságok képében tetszelgő elvárásaidat?

1. Vedd észre magát a szóhasználatot! Kezdj gyanakodni, ha sokszor mondod valami kapcsán azt, hogy „kellene”.

2. Egyáltalán igaz? „Brúnónak már rég helyben kellene maradnia ennyi ideig!” Honnan veszed, hogy ez így van?

3. Csinálj belőle egy kijelentést! Ahelyett, hogy „Brúnónak már rég helyben kellene maradnia ennyi ideig!” mondd egyszerűen azt, hogy „Brúnó nem tud ennyit helyben maradni.”

4. Nézd meg, hogy mit csinál veled az, hogy ítélkezel! Lehet, hogy kezdesz haragudni a kutyára, vagy kételkedni benne? Esetleg magadban?

5. Milyen lenne, ha nem lenne benned ez az ítélet? Ha mondjuk a kijelentésre koncentrálnál helyette. Megváltozna a nézőpontod? Lennének ötleteid az előrelépésre? Megértőbb lennél?

Képek innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!