Egy gondos gazdi igyekszik mindent megtenni a kutyájáért, ami néha extra erőfeszítéssel vagy lemondással jár. Elnézve ezt az odaadást időnként az az érzésünk támadhat, hogy itt bizony már nem a kutya, hanem a gazdi igényeiről van szó. Rád is jellemző vajon, hogy a saját szükségleteidet a kutyára – vagy épp másra – fogod? Mi a baj ezzel?

Egyszer azt kérte tőlem egy gazdi, hogy fogadjam őket magán agility-órán, vagyis csak velük foglalkozzak. Amikor azt firtattam, hogy miért fontos neki ez a forma, kiderült, hogy a kutya nagyon fél a többiektől. Mondtam, hogy rendben, nézzük meg. Hármasban gyakoroltunk egy fél hektáros területen, amikor jóval távolabb, az egyik kennelben ugatni kezdett egy kutya. Az én tanítványom eb meg se rezzent. Na de a gazdi: akkorát ugrott, hogy azt hittem, lefejeli a felhőt fölöttünk... Megosztottam a gazdival a megfigyelésemet, és hogy ez alapján szerintem kettőjük közül ő fél inkább. Beszélgettünk róla, hogy az ő viselkedése elbizonytalaníthatja a kutyáját is, így ha érdemi megoldást szeretne, nála kellene kezdeni a munkát. Azt a választ kaptam, hogy ők közel 10 éve így élnek, szóval rendben van ez így. És nem jöttek többet.

Biztosan te is találkoztál már olyan esetekkel, amikor meglehetősen egyértelmű volt, hogy a kutya felemlegetett igényei mögött vajában a gazdi szükséglete áll. „Fifi nem szeret egyedül lenni, ezért sajnos nem tudok elmenni az összejövetelre.” Hiába hozhatná el a kutyát, akkor sem. Persze, mert nincs kedve az egészhez. „Brúnó csak akkor érzi biztonságban magát, ha a párnámon alhat.” Szívesen feltenné az ember a kérdést, hogy valójában kinek a biztonságérzetéről van szó. "Leilának mindenképp szüksége van még erre a drága, színes nyakörvre." Véletlenül sem az van, hogy a gazdinak egyszerűen tetszik... A legtöbb ilyen eset nem tűnik nagy dolognak, legfeljebb jót mosolygunk, ha észrevesszük valakinél. Mi a baj ezzel mégis? Miért fontos tudatosítani magunkban, ha mi is csináljuk?

• Nem nézünk szembe a valósággal: Amíg másnak – a kutyánknak, a párunknak, a gyerekünknek – tulajdonítjuk a saját szükségleteinket, nincs reális képünk a helyzetről és főleg önmagunkról. Az életminőségünk szempontjából mindenképp kifizetődő tisztába kerülni vele, hogy kik is vagyunk, és hogyan működünk.
• Nem a valódi problémát oldjuk meg: Ha nem látjuk tisztán a helyzetet, nem biztos, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Hiába jár a fenti kutyás magánórákra, valószínűleg sok kellemetlen percet kell még átvészelnie, amikor nem tudja távol tartani a többi ebet.
• A másik sem lehet önmaga: Arra is hatással vagyunk ilyenkor, akire kimondva vagy kimondatlanul ráakasztjuk a szükségleteinket. Az ebnek magától lehet, hogy eszébe sem jutna ágyban aludni, de ha a gazdi ezt várja, hát ez lesz...

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!