A kutyák első pillantásra szilárd körvonalakkal rendelkező lényeknek tűnnek. Ha azonban egy kicsit jobban megismerjük őket, az a benyomásunk támadhat, hogy ez közel sincs így. Te hányat tapasztaltál már a kutyák kiterjedésének törvényszerűségeiből?

„Most mondd meg, hogy miért pont ott kell átmennie!” „Kizárt, hogy kényelmes legyen így aludni...!” „Lassan az egész kert helyén egy nagy gödör lesz! Miért nem elég neki egy kisebb...?” Ha benned is felmerültek már hasonló kérdések, valószínűleg jól ismered a kutyák méretéhez, kiterjedéséhez kapcsolódó következő törvényszerűségeket:

1. Bárhol elfér: Szükség esetén valószínűtlenül kis helyeken elfér. Jellemzően akkor, ha más ágyáról van szó, vagy olyan résről – például kerítésen –, amin igazán nem kellene átférnie.

2. Sehol nem fér el: Ellenben nem tudsz neki akkora ágyat venni, amiről ne lógna le alvás közben. Lehetőleg fejjel.

3. Mindig a legkisebb helyen kell átmenni: Ha egy objektum egyik oldalán sok hely van, a másikon kevés, természetesen a kisebbet kell választani. Főleg ha ez a lábadon való áthaladással vagy a térded kifejelésével jár.

4. Ha gödröt ás, abból mindig nagyobb kell: Amikor a gödör méretéről van szó, minden hadászati és bányászati szabványon túltesz. Jelige: a méret igenis számít.

5. Mindig az a pont az igazi, ami alattad van: Például rajta állsz vagy ülsz. Biztos lehetsz benne, hogy a legfontosabb szagnyomon toporogsz, vagy a kanapé egyetlen, számára elviselhető részét foglaltad el. Ha véletlenül nem erről van szó, akkor a tökéletes pont garantáltan az utadba esik. Hatványozottan így van, ha valamiért nem figyelsz a lábad elé.

6. A tényleges méretük és az arról alkotott képük közt vajmi csekély az összefüggés: Ennek bizonyítéka például, amikor egy 30 kilós német juhász ül az ölemben. Mert ő – köztudomásúlag – egy öleb. Ide sorolható még az a jelenség, amikor az aprócska kutya fellépését tekintve legalább egy oroszlán.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!