Az önismeret kapcsán természetesnek tartjuk, hogy foglalkozunk a szakmai, szülői vagy vezetői szerepünk meghatározásával. Hogyan írnád le magadat kutyatartóként? Ki vagy, gazdi?
A világban való eligazodáshoz különböző fogalmak mentén gondolkozunk magunkról. Tudjuk, hogy milyen szülő, pár vagy vezető szeretnénk lenni. Ez a kép vezérli aztán a viselkedésünket, segít döntéseket hozni, és ha úgy tartjuk szükségesnek, ez szolgál a változások, a fejlődés alapjául is. Milyen fogalmak állnak rendelkezésünkre a kutyázás kapcsán?
Falkavezér: Gyakran találkozunk a farkasfalka metaforájával, ahol a gazdi a falkavezér. Ezzel kapcsolatban a Companion Animal Psychology Blog szerzője több problémára is felhívja a figyelmet: amellett, hogy a dominancia kinyilvánításra hasznát módszerek nem feltétlenül humánusak, ez a gondolkodásmód az embert is állatnak tekinti. Ahogy a kutyánk sem, mi sem vagyunk farkasok...
Szülő: Egy másik közkeletű megközelítés a gazdit a szülővel azonosítja. Biztosan te is hallottad már a „Gyere anyához / apához hamar!” mondatot. A szülők szerepe mind az emberek, mind az emlősök esetében az utódok korai túlélésének biztosítása és az önálló életre való felkészítése. Ez utóbbi a különböző fajoknál mást és mást jelent, és elmondható, hogy a kutyánk esetében ezek a feladatok nem ránk hárulnak. Azok a teendők azonban, amik a gazdinak jutnak a kutyatartás kapcsán, nem korlátozódnak az eb egy bizonyos életszakaszára. Ráadásul itt is beleütközünk a korábban említett problémába: ez az értelmezés azt sugallja, hogy a kutyákat embernek kell tekinteni. Ahogy mi nem vagyunk farkasok, a kutyánk sem ember...
Vezető: Mai globalizált világunkban az egymástól nagyon különböző hátterű emberek tevékenységének megszervezése, összehangolása a multinacionális illetve startup vállalatok vezetőinek jellemző feladata. Nem ritka, hogy egy-egy munkacsoport tagjai számos nemzetet, több kontinenst és időzónát képviselnek. A fent említett problémák közül több kiküszöbölhető, ha a gazdi feladatait is az interkulturális menedzsment szemszögéből nézzük. Egy a kulturális különbségek iránt érzékeny vezető úgy tudja a maximális teljesítmény kihozni a csapatából, hogy közben mindenki megőrizheti a saját egyéniségét és gyökereit. Elismeri, sőt nagyra értékeli a különbözőségeket, és ezekre építve szervezi meg a munkavégzést. E megközelítés mentén a mi esetünkben nem kell farkasnak lennie az embernek, és embernek lennie a kutyának. A vezető – a gazdi – feladata kialakítani e vegyes csapat működését úgy, hogy az egyéni sajátosságok tiszteletben tartása mellett együtt sikeresen illeszkedjenek be a társadalom napi működésébe.
Mit szólnál egy ilyen névjegyhez: gazdi és interkulturális vezető?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
