Aki már próbálta, valószínűleg egyetért abban, hogy tartósan megváltoztatni a szokásainkat nem könnyű feladat. Mik a tipikus buktatók, és hogyan kerülhetjük el ezeket?

Időnként szinte mindenkiben felmerül, hogy változtatni szeretne bizonyos szokásain. A fogadkozásnak van egyfajta ritmusa: Az újév minden témában nyerő. Tavasszal teltház van az edzőtermekben, hiszen jól szeretnénk majd mutatni a strandon. Nyár elején elhatározzuk, hogy minden vizsgára elkezdünk időben tanulni. Ősszel meggyőződéssel állítjuk, hogy nem hagyjuk az utolsó pillanatra a karácsonyi készülődést. És ekkor szembe találjuk magunkat a tartós változás halálos ellenségeivel.

Kezdeti kifogások: Amikor már a legelején megindokoljuk magunknak, hogy éppen most miért nem aktuális a dolog. „Túl sok minden van most, nem férne bele.” „Annyira nem is fontos.” „Nem én akarom igazán, csak a párom / a főnököm / a szüleim erőlteti.”

Első nehézségek: Ha az elhatározásunk sikeresen túlélte a kezdeti kifogásokat, és belekezdünk a megvalósításba, jönnek az első nehézségek. Amikor megtapasztaljuk, hogy mivel is jár, amit szeretnénk. „Ilyen izomlázzal én nem tudok dolgozni.” „Egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy fél napokra beüljek a könyvtárba hetekkel vizsga előtt.” „Októberben még nem is árulnak minden téli holmit, amit karácsonyra adni szeretnék.”

Korai engedékenység: Valahogy átverekedtük magunkat az első akadályokon, és elkezdenek jönni az eredmények. Ha ilyen szépen alakulnak a dolgok, lazíthatunk egy kicsit. És még egy kicsit. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy visszatértünk a régi szokásunkhoz. „Lement rólam 3 kiló, az igazán belefér, hogy ma nem megyek edzeni. És mellesleg a jövő héten sem. Valójában azóta sem jártam az edzőterem felé...” „Két nap alatt átnéztem 8 tételt. A hét további részében felmentem magam a tanulás alól. A felmentést végül a vizsga előtti éjszakáig meghosszabbítottam...” „Rendeltem apósomnak egy szuper könyvet még november elején. Ez könnyen ment, és rengeteg időm van még. Micsoda szerencse, hogy december 23-án hosszan nyitva vannak a boltok..!”

Hogyan kerülhetjük el a fenti buktatókat?

• Ne szólj szám...: Derek Sivers azt tanácsolja, hogy tartsuk meg magunknak a céljainkat, vagyis ne beszéljünk róluk a környezetünknek. Az ismerőseink rajongása a célunk iránt ahhoz hasonló pszichológiai jutalmat jelent számunkra, mintha már el is értük volna a célt. „Le fogsz szokni a dohányzásról? Fú, az nagyon menő, én biztos nem lennék rá képes!” Az mellékes, hogy végül mi sem...
• Van az a pénz...: Pieter Levels létrehozott egy weboldalt, ahol pénzbüntetést helyezhetünk kilátásba saját magunknak, ha nem tartjuk be az ígéretünket. A folyamat nagyon egyszerű: Meg kell adnunk, hogy mit és mikorra szeretnénk elérni. Ki kell jelölni egy barátot, aki eldönti, hogy elértük-e a vállalt célt a megjelölt határidőig. És választanunk kell egy 50 és 1.000 dollár közti egy összeget, amit a barátunk nemleges válasza esetén ki kell fizetnünk.
• 30 nap...: Matt Cutts a 30 napos kihívásokra esküszik. Ennyi idő elég az új szokások kialakítására illetve a régiek levetkőzésére. És mégsem rögtön örökre köteleződünk el. A kisebb léptékű kihívások nagyobb valószínűséggel vezetnek tartós eredményre. Nem mellesleg az önbizalmunkat is növeli, amikor sikeresen teljesítünk egy 30 napos kihívást.

Képek innen, innen és innen.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!