Coaching két lábon és hat lábon

Hogy jön össze az érzelmeid elfogadása azzal, hogy jól akarsz lenni?

2020. április 21. - Nyíri Gabi

blog_2020_april_ep16_hogy_jo_n_o_ssze_az_e_rzelmeid_elfogada_sa_azzal_hogy_jo_l_akarsz_lenni.jpg

Mit kell tenni ahhoz, hogy a lehető legjobb érzelmi állapotban vészeld át a mostani zavaros időszakot? A pszichológusok és fejlesztő szakemberek jól egymásnak feszültek a kérdésben, pedig te pontosan tudod a kutyázásból, hogy egyaránt szükség van a negatív érzelmek elfogadására és arra is, hogy lépéseket tegyél a javulás érdekében. Hogy is van ez?

Röviden:

A fejlesztő szakemberek egyik csoportja a lehetőséget látja a mostani helyzetben, míg mások amellett érvelnek, hogy ér bárhogyan érezni magunkat, ér rosszul lenni, és hogy az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban tenni kell, hogy ezt elfogadjuk. Kutyásként tudod, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem mondanak ellent egymásnak, együtt alkalmazod őket egy olyan kutyánál, aki félelmet vagy félelmi agressziót mutat. És ezek ugyanúgy érvényesek akkor is, amikor a saját negatív érzelmi állapotodról van szó:

  • Felismerés és elfogadás
  • Jelenlét a helyzetben, a test használata
  • Figyelem iránya
  • A jelentés megváltoztatása

Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy ha a saját érzelmeid kezelésével kapcsolatban bármit olvasol, ne tekintsd elvárásnak! Tekintsd úgy, hogy ez egy lehetőség felvillantása, ez egy potenciális olyan eszköz, ami téged előrébb visz!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Az elmúlt hetek különleges és válsággal terhelt időszaka minden fejlesztő szakembert és pszichológust arra sarkallt, hogy igyekezzen a hétköznapi embereknek segíteni, és mindenki a maga legjobb tudása és nézőpontja szerint igyekezett mondani valamit arról, hogy hogyan kellene ebben a helyzetben jól helytállni, és a lehető legjobb érzelmi állapotba kerülni. Ebből aztán kerekedett egy szép nagy vita, mintha két táborra szakadt volna az összes jószándékú fejlesztő szakember. Pedig az igazság az, hogy ők ugyanarról beszélnek, ugyanannak a folyamatnak két különböző szakaszáról – anélkül, hogy ezt összeegyeztették volna.

Miről is van szó: A fejlesztő szakemberek egyik csoportja a lehetőséget látja a mostani helyzetben, és erről is kommunikál. Igyekszik az embereket arra inspirálni, hogy tekintsenek erre az időszakra fejlődési lehetőségként, hogy tanuljanak új dolgokat, fogjanak bele abba, amibe már régen szerettek volna, csak valahogy soha nem akart rá idő – mindezt annak érdekében, hogy minél inkább megerősödve jöjjenek ki ebből a zavaros időszakból. A másik tábor azt mondja, hogy ez az egész tök nem fair, mert itt nagy nehézségek és emberi drámák vannak, vannak, akiknek az egzisztenciája kerül veszélybe – és hogy képzeli azt bárki, hogy erre pozitívan lehetne tekinteni és azzal foglalkozni, hogy ebből hogyan jöjjünk ki megerősödve. Mert itt a lényeg az, hogy ér bárhogyan érezni magunkat, ér ebben a helyzetben rosszul lenni, és hogy az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban tenni kell, hogy ezt elfogadjuk.

Az a helyzet, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem mondanak ellent egymásnak, hanem ezek együtt adják a legjobb eredményt. És ezt te kutyásként pontosan tudod akkor, amikor arra gondolsz, hogy hogyan kezelsz egy negatív érzelmi állapotban lévő kutyát. Gondolj bele, hogy ha van egy kutya, aki egy adott helyzetben – vagy a helyzetek egy sorozatában – félelemmel vagy félelmi agresszióval reagál, akkor mit fogsz csinálni?

Felismerés és elfogadás: Az első és legfontosabb dolog az az, hogy felismered, hogy a kutya milyen állapotban van. Észreveszed ezt az állapotot a testbeszédéből, a vokalizációjából és az energiájából, amit sugároz – és itt jön az hogy egyszerűen elfogadod azt. Egy higgadt, magabiztos elfogadással reagálsz erre. Ezzel egyrészt nem eteted tovább a kutya negatív érzelmi állapotát, nem öntesz még olajat a tűzre a saját bizonytalanságoddal. És teszed ezt úgy, hogy közben nem kezded el a kutyát megcímkézni: nem gondolod, hogy ő egy rossz kutya, nem gondolod, hogy ő egy gyáva kutya lenne. Egyszerűen elfogadod, hogy ezekben a helyzetekben bizony-bizony ő így reagál. Ami nagyon fontos, hogy ez az elfogadás lehet, hogy önmagában enyhíti a problémákat, mert a kutya támaszra talál benned. Ez az, ami a humán pszichológusok és fejlesztő szakemberek „fogadjuk el és legyünk empatikusak” nézetéhez kapcsolódik.

De a kutyázásnál nem állsz meg ezen a ponton, nem állsz meg ott, hogy reméljük, hogy nem rontottunk tovább a kutya állapotán, és valamivel előrébb léptünk, hanem mindent tudásodat latba veted annak érdekében, hogy a kutyát egy semleges, de inkább pozitív állapotba elmozdítsd. És ha megnézed, ez pontosan megfeleltethető annak, amit a humán fejlesztő szakemberek azzal kapcsolatban mondanak, hogy hogyan jöjjünk ki ebből az egészből megerősödve: tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a helyzetből. Mit csinálsz a kutya esetében?
Jelenlét a helyzetben, a test használata: Beavatkozol a helyzetbe és abba, ahogyan a kutya ebben a helyzetben jelen van. Itt gondolok olyan dolgokra, hogy lehet, hogy megnöveled a távolságot attól, ami a negatív érzelmi reakciót kiváltja. Igyekszel a kutyának segíteni abban, hogy olyan testhelyzetet vegyen fel, amiben ő magabiztos tud lenni. Nem veszed ölbe, és nem putyujgatod a rettegő kutyádat, hanem igyekszel őt egy magabiztos és kutyához méltó állapotban bennetartani a helyzetben.
Figyelem iránya: A másik, amit csinálsz, hogy igyekszel a figyelmét elterelni arról, ami a negatív érzelmi állapotot behúzta. Igyekszel magadra vonni a figyelmét, igyekszel neki valami értelmes feladatot adni.
A jelentés megváltoztatása: És a harmadik lépés, amit teszel, hogy igyekszel a helyzet jelentését megváltoztatni. Mert gyakran az, ami a félelmi reakciót a kutyánál kiváltja, egy tök semleges dolog, amihez hozzákapcsolódott egy negatív érzelmi állapot. Mert az, hogy jelen van még egy idegen ember, ez önmagában egyáltalán nem kéne, hogy veszélyes legyen. Vagy az, hogy jön szembe egy másik kutya, megint csak nem kéne, hogy veszélyes legyen, sőt, ez lehetne akár a tök nagy, jópofa bandázások forrása. Éppen ezért igyekszel a kutya negatív társításait, a helyzethez kapcsolódott negatív jelentést lebontani, hogy tudjon a lehető legelőrevivőbb módon reagálni.

Gyakorlatilag pontosan ugyanez a folyamat akkor is, amikor a saját érzelmi reakcióiddal találkozol és dolgozol. Nézd meg, mi történik az emberek esetében!

Felismerés és elfogadás: Felmerül egy negatív érzelmi reakció – hirtelen, mert reagálsz egy helyzetre. „Basszus, itt válság van...!” És ha ugyanúgy csinálsz magaddal szemben, mint ahogy a kutyáknál tennéd, akkor elfogadod azt, hogy „felmerült bennem egy bizonytalanság”. És nem kezded el magadat ettől egy gyenge, sz*r alaknak nevezni, meg nem kezded el megcímkézni magadat, hogy például tehetetlen vagy, vagy bármi más. Egyszerűen nyugtázod, hogy ami van, kiváltott most belőled egy bizonytalanságot. Ugyanúgy, ahogy a kutyád esetében az elfogadás egy stabil támasz, a te esetedben is tud segíteni az intenzitás csökkentésében önmagában az, hogy felismered, nyugtázod, és megnevezed saját magad számára az érzelmi reakciódat.

Aztán a második dolog az, hogy megteszed ugyanazokat a dolgokat a saját érdekedben, amiket a kutyánál is csinálsz a helyzet kezelésére. Ezek mind olyan dolgok, amik az érzelmi állapotot befolyásoló különböző tényezőkhöz kapcsolódnak:
Jelenlét a helyzetben, a test használata: Ez az ember esetében gyakorlatilag az, hogy hogyan használod a testedet, az arckifejezésedet, légvételedet, a tekintetedet. Ha arra kérlek, hogy muti meg nekem, hogy hogy néz ki az, aki nagyon szomorú, meg tudod csinálni: össze tudsz menni picire, meg tudsz lefelé nézni, meg tudsz kicsike levegőket venni, mert egyszerűen benne van a testedben, hogy ez az állapot milyen. És ugyanígy, ha arra kérlek, hogy azt mutasd meg nekem, hogy milyen az, aki nagyon vidám, akkor tudod magadat kihúzni, meg tudod a darabjaidból kirázni a feszkót, meg tudsz nagy mosolyt tenni az arcodra – mert ez is megvan. A kutya esetében tudod, hogy a testhelyzet megváltoztatása tud a helyzetre adott reakción változtatni. Ugyanez igaz a te esetedben is: ha azt veszed észre, hogy megjelent benned ez a bizonytalanság, és azt érzed, hogy össze vagy kucorodva picire a kanapé sarkában, akkor valószínűleg önmagában az fog rajtad segíteni, hogy felkelsz, és keresel egy ennél magabiztosabb, egy ennél nyitottabb a pozíciót.
Figyelem iránya: Aztán mi volt a második dolog, amit a kutyánál mondtunk? Az, hogy változtatsz a figyelme irányán. Mitől született meg benned a bizonytalanság? Attól, hogy elolvastál 43 egymásnak tök ellentmondó cikket azzal kapcsolatban, hogy mikorra lesz ennek az egésznek vége, meg mi marad a gazdaságból, mire ebből kikecmergünk. Ha az, hogy mindezekre a dolgokra figyelsz, a bizonytalanságodat üzemelte be, akkor ha mondjuk arra figyelsz, hogy Skill milyen cukin cibálja a labdát a videón, és vajon fel fogok-e borulni, amikor elengedni, már nem tudsz bizonytalan lenni, mert másra irányítottad a figyelmedet. Rögtön egy másik érzelmi állapotba kerültél.
A jelentés megváltoztatása: A harmadik dolog, amit a kutyánál mondtunk, hogy elkezded a helyzethez kapcsolódó jelentést átalakítani. És az van. hogy te is társítasz jelentéseket az adott helyzethez, amit viszont úgy csinálsz, hogy bizonyos kifejezéseket, bizonyos szavakat mondasz rá. Ha például azt, ami most van körülötted, úgy írod le, hogy ez egy „kilátástalan, veszélyes, sötét éjszaka”, akkor sokkal bizonytalanabbnak fogod érezni magad, mint hogyha azt mondod, hogy „hm, majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből”. Ha észreveszed, hogy eddig milyen szavak illetted azt a helyzetet, ami a bizonytalanságot szülte benned, akkor keress olyanokat, ami kevésbé negatívan láttatja veled a helyzetet. Ez ugyanolyan, mint hogy a kutya számára sem úgy írod le a közeledő embert, hogy „jaj istenem, ez micsoda egy rettenetes, gonosztevő, ronda óriás lény”, hanem azt mondod, hogy „nézd már, ez egy másik ember, aki itt jön szembe, és ne légy már bizonytalan”. Ugyanez van nálad is: ha azt mondod, hogy ez egy olyan helyzet, amiről keveset tudunk, az kevésbé félelmetes, mint hogyha egy halom negatív jelzőt aggatsz rá.
Ezeken a dolgokon keresztül el fogod tudni kezdeni kimozdítani magadat abból a nem előrevivő érzelmi állapotból, amibe belekerültél.

Erre még egy dolgot fontos rátenni: A tartós negatív érzelmi állapotok előidézésének a kulcsa az, hogy az elvárásaid nem találkoznak azzal, amit tapasztalsz. Ha elképzeled, hogy minek kéne lenni, és az jön ki a tapasztalataid alapján, hogy itt legalább az van, amit te elképzeltél – vagy ennél még valami jobb is –, akkor tök jól fogod érezni magad. Ha viszont nem, ha azt tapasztalod, hogy te szerettél volna valamit, és itt valami egészen más van, és ez elmarad attól, amit te elképzeltél, akkor bizony rosszul fogod érezni magad.

És pontosan ez a veszélyes abban, ahogyan a két személyes fejlődéses tábort kommunikál a saját nézőpontjáról. Mivel igyekeznek a saját tanácsukat a lehető legerősebb kommunikációval átvinni, mindenki azt mondja, hogy ezt vagy azt KELL csinálni. Hogy el KELL fogadnod a saját érzelmi állapotodat, és empátiát KELL gyakorolnod saját magaddal szemben. A másik tábor meg azt mondja, hogy tanulási lehetőségként KELL tekintened erre az egészre, új dolgokba KELL fognod. És ezt az ember alapvető működése elvárásként hallja meg. Nem úgy, hogy ez egy pozitív, előrevivő lehetőség.

Fogalmazd át! Ha arra van szükséged, az egy LEHETŐSÉG, hogy elfogadással fordulj a saját érzelmeid felé. Meg az is egy LEHETŐSÉG, hogy igyekezz a lehető legtöbb mindent megtenni. Tehát amikor ezt a két dolgot elkezded összeegyeztetni, az első lépés, amit fontos megtenned, hogy eldobod ebből az egészből az elvárást. Ahogy megbeszéltük az előbb, ott van az eszköztár a kezedben: felismered, elfogadod, és a három bejáraton keresztül elkezded a saját érzelmi állapotodat változtatni – de mindezt úgy, hogy egyébként nincs elvárásod ezzel kapcsolatban, főleg nem kívülről jött elvárások magadra vétele. Hogy „basszus, azt olvastam a valamelyik pszichológiai oldalon, hogy nekem ezt kéne csinálnom, amott meg azt olvastam, hogy azt kéne csinálnom...” Nem. Neked egyetlen feladatod van, hogy azt tedd, ami neked a legjobb. És ezt úgy tedd, hogy összeegyezteted a két nézetet, mert ez a kettő együtt adja ki a legjobbat. A kutyázásban is azt tapasztalod, hogy ez így működik, és ebben a tekintetben nem különbözik a te érzelmi állapotod kezelése attól, ahogyan egy kutyát hozol ki egy negatív érzelmi állapotból.

Tehát kérlek, kérlek, hogy ha a saját érzelmeid kezelésével kapcsolatban bármit olvasol, ne tekintsd elvárásnak! Tekintsd úgy, hogy ez egy lehetőség felvillantása, ez egy potenciális olyan eszköz, ami téged előrébb visz! Utána pedig fordulj ahhoz, amit a kutyázásból tök jól ismersz: ismerd fel, hogy mi ez, fordulj felé elfogadással, és utána – emellett – tegyél meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy minél jobb állapotba hozd magad. És ez lehet, hogy az adott pillanatban nem túl sok, vagy nem túl aktív. Ez teljesen rendben van. Pontosan azért, mert a cél az az, hogy a számodra megfelelő tempóban, a számodra megfelelő megoldás megszülessen azáltal, hogy használod mindkét tábor legjobb eszközeit anélkül, hogy bármilyen kívülről jövő hülye elvárásokat magadra vennél!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!