A kifogások lényege, hogy magyarázatot adjanak rá, hogy miért vagy éppen miért nem tettünk valamit. Van rá mentségünk, és jó eséllyel örök garanciánk is arra, hogy az egész még véletlenül sem fog megváltozni. Mi miatt van ez így? És hogyan lehet kimászni egy kifogásos helyzetből – legyen az kutyás vagy nem kutyás?
Íme két példa az elmúlt időszakból, mindkettő fajsúlyos a maga területén.
Vezetőként arról mesél, nem biztos benne, hogy a kollégája igazán jó munkát végez.
- Szerinted tudja, hogy egyáltalán mik az elvárások vele szemben?
- Ó, nem hiszem. Nem volt időnk beszélni a célokról, mindig a napi teendők voltak előtérben.
Azt mondja, azért szeretne privát agility órára jönni, mert a kutyája nagyon fél a többi kutyától. Bár nem vagyok híve az ilyen magánóráknak, találkozunk.
Adná magát, hogy igyekezzünk időt találni a beszélgetésre, meg a kutya félelmét oldani. Mert ugyebár ez jelenti a gondot. Csakhogy ilyenkor érdemes gyanút fogni, hogy ezek nem csak jó kis magyarázatok, vagyis kifogások-e. Egy kicsit kell közelebbről megnézve a helyzeteket rögtön többet tudunk.
- Ha most itt teremne az illető, és a mi időnk hátralévő részében lenne lehetőséged tisztázni vele mindezt, mit mondanál neki?
- Hát, őőőő, ...
A pálya egyik sarkában gyakorlunk, amikor tőlünk jó távol, egy másik sarokban ugatni kezd néhány kutya. A tanítványom kutyája a füle botját sem mozdítja, miközben a gazdi helyből kb. 3 méter magasra ugrik.
- Mi történt itt az előbb pontosan?
- Hát, őőőő, ...
Itt tisztán kirajzolódik, hogy mi a gond a kifogásokkal. Nem csak egy jó mentséget adnak, nagyon gyakran el is fedik, hogy mi a valódi probléma. És pontosan ezzel garantálják, hogy ne legyen valódi változás: hiába próbáljuk a fedőtörténetet orvosolni, az igazi gond nagyrészt érintetlen marad. Persze az sem feltétlenül elég a megoldáshoz, hogy felszínre kerül a valódi ok, a változást akarni is kell.
- Szerintem nem az idővel van a gond, hanem neked sem tiszta, hogy pontosan mit vársz tőle.
- Igen, azt hiszem, emiatt nem tértem rá soha erre a témára. Át kell gondolnom, és meg kell beszélnünk, amilyen hamar csak lehet.
- Az a benyomásom, hogy első sorban nem a kutyád, hanem te félsz a többi kutyától. Szerintem ezzel lenne fontos dolgozni. Mit gondolsz erről?
- Tíz plusz éve így vagyunk, már nem fogok foglalkozni ezzel...
Mihez kezdj a saját kifogásaiddal? Törekedj rá, hogy lebuktasd őket! Mások működésében sokszor sokkal könnyebb észrevenni őket, mint saját magunknál. Éppen ezért, ha olyan visszajelzést kapsz a környezetedtől, hogy most bizony épp kifogást gyártasz, érdemes komolyan elgondolkoznod rajta. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha bármi más okod (is) lenne a dologra, az mi lenne.
A saját gondolkodásodat úgy tudod próbára tenni, hogy elképzeled, mihez kezdenél, ha nem akadályozna az a körülmény, amire hivatkozol. Ha még így is kétségeid vannak, jó eséllyel nem vagy nem az egyetlen valódi akadályt okolod. És itt jöhet a fenti kérdés: Ha bármi más okod (is) lenne a dologra, az mi lenne?
Képek innen.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
