A kutyázásban pontosan tudod, hogy attól, hogy valami egyszer összejött, az még nincs kész, nem stabil. Vajon használod ugyanezt az elvet a saját tanulásod kapcsán is?
Amikor valamit először sikerül megcsinálni, nagy az öröm. De ettől még a kutyázásban nem szoktuk azt gondolni, hogy az adott témát ki lehet pipálni, és más dolgunk sincs, mint alkalmazni. Brúnót a gazdik egyszer sikeresen be tudták hívni a kutyaiskolában. Ettől még nem tartanád jó ötletnek, hogy élseben is feltétlenül bízzanak Brúnó behívhatóságában, és elengedjék egy forgalmas helyen, ahol egy csomó minden elvonja a kutya figyelmét. Tök jó, hogy elkezdett alakulni az a behívás, tessék tovább gyakorolni, és emelni a terhelést.
A fenti elv alkalmazása a kutyázásban akár élet-halál kérdése is lehet. Talán nem ennyire drámai a helyzet, amikor a te tanulásodról van szó, de azért érdemes nem elfelejtkezni róla. Amikor elkezdünk egy készségfejlesztési tréninget, meg szoktuk nézni, hogy a résztvevők mit várnak a programtól. A leggyakoribb – és egyébként teljesen érthető – válasz az, hogy gyakorlati tudást szeretnénk kapni.
Mi történik ezután? Saját élmény gyűjtése gyakorlatokon keresztül, tudatosítás. És itt jön a párhuzam a kutyázással. Egy készségfejlesztő alkalom során el lehet jutni az első sikeres kísérletig. Mint amikor összejön Brúnó behívása a kutyasuliban. Vagyis az első lépést lehet megtenni, amit érdemes nem összekeverni azzal, hogy na ez pipa, innentől ez nekünk stabilan megy. Ahogy a kutyával is a gyakorlás és a terhelés emelése a következő teendő, nincs ez másképpen akkor sem, amikor rólad van szó. Szuper, hogy egy tréning helyzetben ügyesen érvényesítetted az érdekeidet, de ne várd magadtól, hogy amikor visszatérsz a munkahelyedre, máris te legyél a legfifikásabb tárgyaló a házban.
Kezeld a saját fejlődésedet is úgy, ahogy a kutyádét: örülj neki, amikor valami először sikerült, és építkezz erre tudatosan!
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
