Amikor állásinterjúra mész, természetes, hogy a legjobb formádat szeretnéd hozni. Felkészültnek, összeszedettnek lenni előny, másnak mutatni magad, mint amilyen valójában vagy, veszélyes. Ha lebuksz, hiteltelenné válsz a leendő munkáltatód előtt. Ha beveszik, könnyen egy megoldhatatlan feladat előtt találhatod magad. Hogy is van ez?
Egy állásinterjúra való felkészülés során számos dolgot tehetsz annak érdekében, hogy jó benyomást kelts. Érdemes megismerned a leendő munkáltatót, tisztában lenned a pozícióval, amire pályázol, illetve tekintetbe venni a konkrét találkozó sajátosságait. Nem mindegy, hogy ki lesz jelen: a vezető, a HR-es vagy egy személyzeti tanácsadó. Fontos lehet az is, hogy hol kerül sor az interjúra, a munkáltatónál, egy kávézóban vagy a fejvadász irodájában.
Mindezek mellett a leglényegesebb mégis az, hogy mit és hogyan mondasz el magadról. Arról, hogy hogyan tudod magad a hallgatóság számára érdekes és releváns módon bemutatni, egy korábbi posztban olvashatsz.
Tartalom szempontjából kétféle kérdésre biztosan számíthatsz egy interjú során: mi az, amivel eddig foglalkoztál, vagyis a tapasztalataid, illetve hogy hogyan végzed a munkádat, vagyis a munkastílusod. Mivel a cél az, hogy a legjobb színben tüntesd fel magad, nagy a csábítás, hogy olyan dolgokat mondj, amik ugyan nem jellemzőek rád, de amikről azt gondolod, hogy ők szeretnék hallani.
A jobbik eset az, hogy a kiválasztási folyamat során fény derül az igazságra, és a dolog természetétől függően azt a benyomást kelted, hogy híján vagy az önismeretnek, vagy egyszerűen elkönyvelik, hogy megpróbáltál csúsztatni. Egyik sem tesz jót a leendő munkáltatód előtti hitelességednek.
A problémásabb forgatókönyv az, hogy elhiszik, amit mondtál, és erre alapozva neked adják az állást. Ezzel együtt jár, hogy azt fogják elvárni tőled, amit a kiválasztás során mutattál magadból. Ha elmondtad, hogy a végtelenségig higgadt vagy, és mindenféle ügyféllel remekül kijössz, erre fognak számítani. Ha kiterjedt kapcsolatrendszerről meséltél, várni fogják a sok-sok találkozót. Ha arról hallottak, hogy te igazán szeretsz korán kelni, hamar állandó reggeles beosztásban találhatod magad.
Ezekről azonban pontosan tudjuk, hogy nem te vagy valójában. Meddig tudnád fenntartani a látszatot? Az egyik lehetőség az, hogy nem sokáig, és hamar megváltok egymástól. Megpróbálkozhatnál azzal, hogy hosszú távon szerepet játszol. A bökkenő az, hogy egy színész is legfeljebb néhány órára bújik egy másik karakter bőrébe, neked pedig éveken át hetente ötször, napi 8-10 órában kellene megtenned... Fektesd az energiádat inkább abba, hogy kiválóan teljesítesz egy olyan munkakörben, ahol magadat adhatod!
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!
