Sage is megérkezik nyaralni, és az első vizit tartogat néhány nem várt kalandot. Íme egy hét élménybeszámolója, és még nincs is vége...

Mára nem lehet azt mondani ránk, hogy kezdők lennénk a juhásszal Horvátországban nyaralás terén: 2013 óta összesen 3 kutyával laktunk apartmanban, sátorban és mobilházban is. Gyakorlottan hozok hűtőtáskában 8-10 napra elég fagyasztott nyers kaját, mert az összetevők beszerzése egyszer majdnem kifogott rajtunk. Voltak érdekes találkozásaink, megtapasztaltuk, hogy a kutyázásban egyszerűen nincsenek nyelvi akadályok, és hogy néha mi is mondunk csoda dolgokat.

Ha minden a terveink szerint alakul, már nyár elején felkerekedtünk volna Sage-et is beáztatni a tengerbe. Addigra sejthető volt, hogy a kisasszonynak nincs kifogása a víz ellen, de a helyzet akkor nem volt olyan, hogy el merjünk indulni, mert csak abban lehettünk biztosak, hogy a kutyáknak milyen oltásra van szükségük az utazáshoz. De hát mi...? A lényeg, hogy így nyár vége felé összejött. És vele együtt néhány olyan kaland is, amiben eddig nem volt részünk.

Megismertük a helyi állatorvost: Azt, aki ténylegesen rendel, a megérkezésünk után kb. egy órával. (Évekkel ezelőtt találkoztunk már egy állatorvossal, de ő épp pincérként ténykedett akkoriban.) Történt ugyanis, hogy Sage még reggel Budapesten elvágta a combja belső oldalát a kertben a tuják alatti rendetlenkedés közben. A méltatlankodó nyafit hallottuk is, de mivel semmi könnyen látható sérülés nem volt, folytattuk a pakolást. Itt már épp azt terveztük, hogy hova megyünk úsztatni, amikor észrevettük a szép kis szabályos vágást. Oké, a Google a barátunk, 3 perc múlva kezdődik a rendelés, menjünk. Már készültünk rá lélekben, hogy jön a varrás, és ezzel oda az egész móka, de megúsztuk gyógyszerrel és kenőccsel. Külön mondta a nagyon cuki doktor bácsi, hogy az úszási engedély is megmarad.

Szuvenír gyanánt vettünk új nyakörvet: Soha nem volt gondunk a felszereléssel azt az egy apróságot leszámítva, amikor Elfie egyszer unalmában egy kicsit ledarálta magán a pórázt. Kéznél volt, na. Nálam meg volt tartalék póráz, így fennakadás egy szál sem. Ezzel szemben Sage állítható hosszúságú nyakörve idén önálló életre kelt, és amikor meguntam, hogy kb. percenként azt állítom vissza, a fent említett cuki doktor bácsinál vettünk egy szép új nyakörvet. Jó dolog a bizalom, de még jobb a fix hosszúságú nyakörv...

Megkerestük az itteni kutyasulit: Eddig mindig megvoltunk az úszás, gyakorlás, séta kombinációval. Sage viszont annyira imádja a kutyatársaságot, hogy megnéztük, el lehet-e vinni valahova a környékre bandázni egyet. És persze el: békebeli kutyasuli a földút mellett egy trénerrel, akinek szintén juhászai vannak, és egy horvát hölggyel, aki többet tud Veszprémről, mint én, és nem mellesleg egy basenjivel jött. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam basenjit életemben. Minden esetre Sage óriásit játszott, velünk pedig megígértették, hogy mindenképp jelentkezünk, amikor legközelebb jövünk.

Még van pár napunk, így kíváncsian várom, hogy mi jön még.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!