Mi így hívjuk azt, amikor valakinek évfordulója van. Ma pont hét éve, hogy Skill beköltözött hozzánk. A hetedik év, azt mondják, mágikus időszak, és mi tagadás, Skillnek sem volt semmi éve.

Indult az egész azzal, hogy Elfie, a haverja elment februárban. Nem csodálkozott, nem zavarodott meg. Talán értette. De ettől még az első kidobott labda után nem szalad – még mindig nem –, az Elfie-é. Ha nagyon akarom, hogy elhozza, külön meg kell kérni, enélkül vár a másodikra, ami majd az övé lesz.

Egyke kutya lett. Ezt a posztot 8 hónapig és 2 napig töltötte be. Időnként elképzeltem, ahogy a megnövekedett munkamennyiség miatt – értsd két gazdi a ház két különböző részén igényel felügyeletet, amit neki egyedül kell biztosítania – extra kosztot igényel az Ebüzemi Tanácsnál.

Nem volt a tengernél, egyszer sem. De mostanra lényegesen több úszható helyet tud mondani a Duna mentén, mint tavaly ilyenkor. És megspórolt egy csomó zuhanyzást is – t.i. ez a sós víz egyetlen hátulütője: állandóan mossák miatta a kutyát.

Aztán kiutalták neki a kölyköt, ez a Nagyok (a korábbi juhászok) műve, neki csak kisebb beleszólása volt a tervezésbe. Szereti gyömni – birkózni vele – és csak úgy egyébként is szereti. Bepanírozni is. Néha zavarba hozza a kicsi, amikor odafekszik mellé, mert Skill ilyenkor nem tudja, hogy hova tegye le a fejét. De a legviccesebb rész azért akkor is az, amikor a hátára fekszik neki, Sage húzza a járólapon a grabancánál fogva, és ő vigyorogva csúszkál.

Most épp a vacsoráját, illetve a további kalandokat várja.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!