Amikor kutyát nevelsz, igyekszel mindenféle ingerrel megismertetni, olyan helyzetekben is, amiket máskor hajlamos lennél egyenesen bosszúságként megélni. Akkor mi is van ezekkel? És mit tanulhatsz erről általában a hangulatod kapcsán?

Röviden:

• A kutya szocializációs munkánk elő tudja idézni azt, hogy elkezdünk egészen furcsa dolgoknak örülni. Olyanoknak is, amiket alapjáraton hajlamosak lennénk bosszúságként megélni.
• Ezeket ilyenkor átkeretezzük saját magunk számára, és így érdekesnek, egyenesen hasznosnak tartjuk őket.
• És ezt érdemes átvinni minden helyzetre, amikor azon kapod magad, hogy a körülményeket okolod, vagy a körülmények hatására érzed rosszul magad. Vajon mit tudsz változtatni a saját értelmezéseden, azon, ahogy te hozzáállsz a helyzethez, hogy egy kicsit jobban érez magad?

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Egy kiskutya felnevelésének fontos része a szocializáció, vagyis az, hogy hozzászoktassuk azokhoz a helyzetekhez, amikkel az élete során találkozhat. Ez a mi esetünkben nagyjából két részből áll: Egyrészt, hogy igyekszünk ezt a törpe ördögöt (igen, ez Sage) elvinni mindenféle olyan helyekre, ahova egyébként is szoktunk járni. Megismeri a szokásos sétaútvonalainkat, eljár velünk a kedvenc kávézóinkba, éttermeinkbe. Jó most ez egy kicsit nehézkesebben megy, kevésbé lehet vele beülni, de azért akkor is próbálkozunk. Járunk autózni, jön velünk vásárolni, ahova lehet. Tehát igyekszünk azokat a dolgokat csinálni, amiket egyébként is szoktunk, és amiket fontos hogy ismerjen. Emellett arra is igyekszünk figyelmet fordítani, hogy találkozzon különleges, ritkábban előforduló, de azért nem lehetetlen helyzetekkel.

Néhány nappal ezelőtt írtam egy posztot arról, hogy ez a szocializációs munkánk elő tudja idézni azt, hogy elkezdünk egészen furcsa dolgoknak örülni. Csak mondok néhány példát, amiről írtam:
A szomszédunk átalakította a kerítését és a kapubejáróját, ami miatt egy csomó fémipari munkát kellett nála elvégezni. Tehát körülbelül egy fél napon keresztül köszörülték a kerítést, és egyszer csak a kedves párom azzal a mondattal áll elő, hogy "Na, fene egye meg, előre akartam vinni a kölyköt, hogy megmutassam neki a köszörülés hangját. Hát nem befejezték?!"
Aztán volt, hogy elmentünk a belvárosba sétálni, gondoltuk, hogy beugrunk az egyik törzshelyünkre, és mivel találkoztunk? Lomtalanítás! Gyönyörű magyar szokás, amikor autómagasságig áll a szemét az utcákon, és megjelenik az a szubkultúra, aki ezeknek az elrendezésével és áttúrmányolásával foglalkozik. Hát mondhatni, hogy zaj és mindenféle tárgy Kánaán! Amikor mész az utcán békés nyugalommal, és elégedett mosollyal nyugtázod, hogy valaki földhöz vágott előtted egy zacskó üveget. Micsoda remek csörömpölés volt a kölyöknek, és milyen remekül állta a sarat!
Ide tartozik az is, amikor a szintén belvárosi szép délutánon jött a bácsi a takarítógéppel. Alapesetben nem fogsz annak örülni, hogy a város közepén éppen a takarítógéppel találkozol. Hacsak a bácsi nem annyira jófej, mint a miénk volt, hogy megvárja, amíg közel mész a kiskutyával a takarítógéphez, és a forgó partvist még külön be is kapcsolja nektek, hogy kiskutya ezt meg tudja nézni.

Ebben az az érdekes, hogy én ezekről úgy mesélek neked, mintha ezek szuper kalandok lennének. Pedig ezeket a történeteket pont elmesélhettem volna neked úgy is, hogy mindenféle kellemetlenségek értek minket a múltkor: Képzeld el, egy fél napot zörögtek a szomszédban, amikor meg végre kimozdultunk otthonról, lomtalanítás volt, kosz, zaj, nehéz volt parkolni. Meg elmentünk a belvárosba sétálni, és pont akkor kellett a várost takarítani, amikor mi ott jártunk.

Azért hoztam fel ezt a témát még egyszer – azon túl, hogy viccesek ezek a történetek szerintem egy adott szintig –, mert ráirányítják a figyelmet újra arra, amiről már beszéltünk, hogy alapvetően nem a történések, az események határozzák meg a hangulatodat, hanem az, hogy milyen jelentést tulajdonítasz ezeknek. És azáltal, hogy az én figyelmem most azon van, hogy keresem a különleges helyzeteket, az összes olyan dolgot, amit egyébként könnyű lenne mindenféle bosszantó apróságnak, meg zavaró körülménynek tekinteni, könnyen keretezem át magamnak úgy, hogy „nézd már, valami érdekes”.

És ez azért egy kiváló tanulság, mert ezt minden esetben meg tudjuk tenni! Tehát ha valami olyan történik, amire elsőre negatív értelmezést ragasztunk, mindig ott van a lehetőség, hogy átkeretezzük az egészet saját magunk számára, és azt mondjuk, hogy ez legalább nem egy borzasztó bosszantó dolog, hanem egy kisebb kellemetlenség. Sőt, esetleg megpróbálhatjuk úgy átfordítani, hogy ne is valami egészen negatív dolgot lássunk bele, hanem találjuk meg azt, hogy ez minket hogyan tud szolgálni.

Ha belegondolsz, a mostani időszak is arról szól, hogy egyre több olyan dolog kerül az életünkbe, amit ilyen-olyan korlátozásnak neveznek: kijárási korlátozás, vásárlási korlátozások, bármilyen korlátozás. És azért ha valaminek ez az elnevezése, ehhez könnyű negatív értelmezéseket társítani.

De emellett ott van az a lehetőség, hogy átkeretezed saját magad számára, adsz neki másik elnevezést, és egyszerűen máshogy tekintesz rá! Azt mondod, hogy nem korlátozva vagy kijárásban, hanem egyszerűen ez most olyan időszak, amikor több az otthoni időd. És máris máshogy fogsz tekinteni az egészre, máshogy fog megérkezni a dolog, és kevésbé fogsz te saját magad nyomás alá kerülni. Mert persze, úgy is szocializálhatnék kiskutyát a köszörülés, a lomtalanítás és a várostakarítás közepén, hogy tök rosszul érzem magam, mert jól felbosszantottam magamat ezeken a dolgokon, de ez a kutyára sem hatna jól azáltal, hogy én nem vagyok megfelelő állapotban.

És ezt a tanulságot érdemes átvinni minden helyzetre, amikor azon kapod magad, hogy a körülményeket okolod, vagy a körülmények hatására érzed rosszul magad. Vajon mit tudsz változtatni a saját értelmezéseden, azon, ahogy te hozzáállsz a helyzethez, hogy egy kicsit jobban érez magad? A kutyád érdekében és a sajátodéban.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!