Coaching két lábon és hat lábon

Elrontottad? Örülj neki!

2020. július 07. - Nyíri Gabi

cover_2020_july_ep27_elrontottad_orulj_neki_big.jpg

Sokat halljuk, hogy fontos tanulni a hibáinkból, de azért gyakran nem könnyű örülni annak, hogy valami nem sikerült. Hogy működsz ennek kapcsán a kutyázásban? És ez hogyan hasznos mindenütt másutt is?

Röviden:

A kutyázásban nagyon sokat építkezünk abból, amikor valami nem úgy sikerül, mint ahogy elterveztük. És ahogy ezt teszed, csupa olyan dolog, ami bevethető bármilyen témában, ahol gyakorlati tudást szeretnél szerezni! Hogy áll össze ez az egész hibákból tanulás-dolog?

  • Először is elképzelhető, hogy önmagában az eredmény sem olyan pocsék, mint amilyennek elsőre látod. Egy nem várt eredmény is lehet tetszetős!
  • Emellett a legtöbb tanulás nagy valószínűséggel mégis magához a folyamathoz, és nem az eredményhez kapcsolódik.
  • Egyrészt legyél büszke magadra, amiért egyáltalán belekezdtél! Enélkül nincs gyakorlati tudás sem a kutyázásban, sem másutt.
  • Tudod, hogy mit rontottál el? Szuper, nőtt a tudatosságod, ami lehetővé teszi, hogy észrevedd, mi az, amit most nem csináltál ügyesen. Csak fuss neki újra!
  • Volt egy elképzelésed, és nem jött össze? Ez szólhat arról, hogy önállóságban léptél előre, vagyis puszta másolás helyett tudtál megoldásokban gondolkodni a saját magad számára!

Nézd meg a videót a részletekért, de legtöbbször nem az számít, hogy az adott pillanatban ügyesen kivitelezted-e a dolgot, vagy sem, mert ha jó az elképzelés, akkor utána már csak magán a megvalósításon kell tovább dolgozni.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Az önfejlesztő irodalom és az úgynevezett sikerkönyvek telis-tele vannak azzal a koncepcióval, hogy mennyire kellene tanulunk a hibáinkból és a kudarcainkból. Emellett mégis azzal találkozom, hogy az embereknek nagyon gyakran nem könnyű a saját személyes fejlődésük kapcsán gombot varrni arra, hogy „hogy örüljünk valaminek, ami nem sikerült”. Pedig az a helyzet, hogy a kutyázásban ezt nagyon gyakran csináljuk: sokat építkezünk abból, amikor valami nem úgy sikerül, mint ahogy elterveztük. Éppen ezért arra gondoltam, hogy megmutatom neked, mi az, amit a kutyázásból már ismersz ebben a témában, és sikerrel tudnád alkalmazni az életed egyéb területein is azokban a témákban, amikben fejlődni szeretnél.

Lehet, hogy nem olyan, de attól még nem rossz! Az első és legfontosabb dolog, ami leginkább nehézséget szokott okozni a hibákból való tanulás kapcsán, hogy „hogy örüljek valaminek, ami nem olyan lett, mint amilyennek én szerettem volna?” Vagyis amikor az emberek erről a koncepcióról hallanak, legtöbbször az az első gondolatunk, hogy valahogy annak kellene örülni, ami ebből a dologból kipottyant: tehát mintha az eredményre próbálnák helyezni a hangsúlyt – amiről tudjuk, hogy nem olyan lett, mint amilyennek szerettük volna. Mert ha olyan lenne, akkor nem mondanánk rá, hogy hibáztunk, vagy nem éreznénk úgy, hogy kudarcot vallottunk.

Úgy csinálunk, mintha ez az egész kudarcból való tanulás dolog valami újdonság lenne. Hát annyira, hogy már Edison is mondott okosakat ebben a témában, aki pedig azért nem tegnap kezdte a kutatás meg a feltalálás műfaját. Ő mondott valami olyasmit, hogy csak azért, mert valami nem azt csinálja, amit ő eredetileg elképzelt, attól az még nem haszontalan – és ezt még a kutyázásban is megtapasztalhatod, legalábbis az egészen gyakran szoktam agility edzés során szembesülni ilyesmivel.

Az egyik leggyakoribb hiba, amivel találkozom az edzéseink során az az, hogy én kérek a résztvevőktől valamilyen kombinációt – valamilyen akadálysort – és ők csinálnak valamit, ami inkább kevesebb, mint több köszönőviszonyban van azzal, amit én kértem tőlük eredetileg. Lehet mondani, hogy ez egy hiba. De időnként annyira marha jó megoldásokat szoktam látni, hogy konkrétan ellopom a „hibából” született kombinációt, és megkérem az összes többi résztvevőt, hogy ők is csinálják már ezt meg, mert ebben bazi nagy tanulás van – függetlenül attól, hogy nem pont az történt, amit én eredetileg kértem, tehát lényegében létrejött egy hiba. Fontos látnod, hogy az sem 100 százalékig biztos, hogy az, ami ebből a nem sikerült-nekifutásból kijött, az feltétlenül pocsék és kidobandó – legfeljebb nem pont teljesen olyan, mint amilyennek te szeretted volna. Így még az sem biztos, hogy magát az eredményt el kell felejteni, vagy azt kell mondani, hogy az elment a pocsékba.

Azért az igazság az, hogy amikor arról van szó, hogy tanuljunk a hibáinkból, tanuljunk a kudarcainkból, legtöbbször arra gondolunk, hogy a tanulság bizony-bizony magában a folyamatban van, és nem az eredményben, ami ebből az egészből kipottyant. Hoztam ennek kapcsán három szempontot, amit a kutyázásból tök jól ismersz, és éppen ezért fontosnak tartom tudatosítani, hogy tudd használni őket másutt is.

1. Ha hibáztál, nekikezdtél! Akármilyen banálisan hangzik, tényleg így van: a hibázás azt jelenti, hogy nekikezdtél. Szokták mondani, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – és ez ugyanígy van a kutyázásban és az élet minden egyéb területén is, hogy hibázni akkor fogsz, ha bele mertél kezdeni. És általában a tapasztalati, gyakorlati tudásnak az a sajátossága, hogy azt nem tudod tökéletesíteni anélkül, hogy nekikezdenél. Olvashatsz kutyázásról, olvashatsz mondjuk az agility-ről amennyit szeretnél, vagy megnézhetsz egy csomó videót, akár oktató videókat is, de se te, se a kutyád nem fogtok tudni a gyakorlatban agility-zni addig, amíg neki nem kezdtek.
Tehát ha valamivel kapcsolatban azt tapasztaltad, hogy félresikerült, húzd alá azt, hogy az egyik legeslegfontosabb lépést megtetted a saját fejlődésed – illetve a saját fejlődésetek – érdekében. Azt, hogy belekezdtél ebbe az egészbe, elkezdted csinálni. Mert enélkül a legtöbb területen egyáltalán semmi esélyed sem lenne arra, hogy egyszer valamikor működő, a gyakorlatban alkalmazható tudásod legyen.

2. Látni, hogy hol a hiba, érték! A második nagyon fontos dolog, és ezt is nagyon gyakran leértékelik az emberek, hogy észreveszik azt, hogy valami nem sikerült. Sokszor tapasztalom agility edzésen, hogy elindul a páros, van egy megoldás, ami nem sikerül, és abban a pillanatban, rögtön reflektál rá az illető, aki a gyakorlatot csinálta, hogy mit rontott el. És az, hogy tudod azt, hogy mi az, amit máshogy csináltál, vagy máshogy sikerült, mint ahogy annak kellett volna, a következő nagyon fontos lépés ahhoz, hogy el tudj jutni oda, hogy ügyesen meg tudd csinálni. Ha észrevetted, hogy mi az, amit nem jól csináltál: mondjuk későn adtál egy vezényszót, nem volt összhangban a testjeled azzal, amit mondtál, vagy egyszerűen nem azt mutattad, amit szerettél volna, akkor semmi más dolgod nincs, mint nekifutni még egyszer, és akkor már valószínűleg jó lesz.
A készségek építését szokták úgy megközelíteni, hogy ennek 4 szintje van:

  1. Az első, amit úgy neveznek, hogy nem tudod, hogy mit nem tudsz. Ez az, amikor kezdő vagy valamiben, és teljes világtalansággal állsz ott, fogalmad sincs, hogy mi miatt nem sikerült. Minden tök új, minden tök nehéz. Ez az, amit az ember megél az agility-s karrierje elején, hogy „Jesszus, Mária! Itt van egy csomó akadály, aminek nem tudom a sorrendjét, sőt lehet, hogy az se jut eszembe, ezeket az akadályokat hogy hívják. Van körülöttem egy kutya, akiről nem feltétlenül tudom, hogy hol van hozzám képest, meg én merre tartok, meg melyik darabommal mit kéne mutatni...” És amikor ebben az egész katyvaszban valami nem sikerül, akkor van az, hogy nem tudom, hogy mit nem tudok, nem tudom, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom.
  2. A következő szint az, amit úgy neveznek, hogy tudom, hogy mit nem tudok. Amikor lehet, hogy nem sikerült megcsinálnom, vagy lehet, hogy még nem vagyok képes valamit tökéletesen kivitelezni, de azt már tudom, hogy mi az, ahova el kell jutnom.
  3. A harmadik szint, hogy tudom, hogy mi az, amit tudok. Ez az, amikor birtokában vagyok a kompetenciámnak, de még nagyon oda kell rá figyelnem.
  4. Azt, amikor valami már készségszinten működik, amikor már jó automatikusan csinálom, azt úgy nevezik, hogy nem tudom, hogy mit tudok. Úgy értve azt, hogy nem tudom, hogy már nem kell rá tudatos figyelmet tennem.

Tehát ha valamiben – akár a kutyázásban, akár a kutyázáson kívül eljutsz oda, hogy meg tudod mondani, hogy mit rontottál el, és mi az, amit máshogy kell csinálnod legközelebb, akkor legyél azzal kapcsolatban tudatos, hogy felléptél a második szintre: tudod, hogy mit nem tudsz!

3. Az önállóság egy új minőség! A harmadik dolog, amit én mindig nagyon-nagyra szoktam értékelni az agility pályán amikor látom megjelenni az az, amikor a tanítványaim elkezdenek megoldásokban gondolkodni. Időnként előfordul, hogy látok valamilyen megoldást a pályán, ami nem vezet eredményre. Ahelyett, hogy pusztán nekifutnának még egyszer, nagyon gyakran azt kérdezem a tanítványaimtól, hogy „Mi az, amit itt szerettél volna megvalósítani?”
Mert ugye kétféle módon is el lehet menni egy olyan irányba, hogy az eredmény nem jó: Lehet, hogy maga az elképzelés nem jó, és hiába kivitelezem jól, az nem a megfelelő eredményre fog vezetni. Megcsináltam én azt, amit szerettem volna, csak ebből nem az jön ki, amit vártam. Ilyenkor az a következő lépés, hogy változtatok a megközelítésemen. De nekem ennél sokkal fontosabb szokott lenni az, amikor arról van szó, hogy választ az illető egy jó elképzelést, amikor az, amit elmesél, tök helyénvaló, az egy tökéletesen jó megoldási elképzelés – csak még nem tudták tökéletesen kivitelezni.
És ez mi miatt nagyon fontos – megint csak az egyre magasabb minőségű munka szempontjából? Azért, mert ez arról szól, hogy valaki egyre önállóbbá válik a saját területén. Nekem agility edzőként mindig nagyon fontos, hogy a tanítványaim pontosan értsék, hogy mit csinálnak és miért – függetlenül attól, hogy azt éppen aktuálisan sikerült-e kivitelezni. Mert nem az a cél, hogy robot módjára pontosan le tudjanak másolni dolgokat, hanem az, hogy értsék önálló, agility-s gondolkodással azt, hogy hogy mi az, amit csinálnak, és azt miért úgy csinálják, ahogy: Mi a céljuk vele? Mit szeretnének ezzel elérni?
Tehát a harmadik dolog, amit érdemes a hibákból valót tanulás kapcsán általánosságban beépíteni az eszköztáradba: Hogy ha valami nem sikerült, akkor mindig kezdd el azt is tudatosítani, hogy mi az, amit szerettél volna megvalósítani, mi volt az elképzelés mögötte – és azt ellenőrizd, hogy ez az elképzelés jó volt-e. Mert ha nem, tehát alapjaiban rossz irányba indultál el, akkor az a helyes lépés, hogy keresel egy másikat. De ha az van, hogy rá tudtál találni egy igenis előrevivő megoldásra, csak még nem tudtad kivitelezni, akkor viszont ezt tedd be saját eredményeit közé úgy, hogy léptél egyet előre az önállóságodban!

Szóval a kutyázásban tök jól tudsz tanulni a saját hibáidból, és ott a nagy tér rá, hogy ezt átvidd az életed egyéb területeire is minden olyan témában, amiben fejlődni szeretnél!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az önmagukat fejlesztők kétlábú és hatlábú közösségéhez! Kattints ide!